És ti?

Alig egy hete tartanak az érthető szigorítások, de már sokaknál szakad a cérna.

Több év(tizednyi) fuvarszervezői ámokfutás és kizsigerelés, valamint a szakma tönkretétele után tényleg egy ilyen szintű, mindenkit érintő vészhelyzet kell ahhoz, hogy ki merjétek mondani, amit évtizedek óta magatoknak is csak akkor mertetek bevallani, ha egyedül ültetek egy sötét szobában, de ott is csak súgva, halkan, titokban?

Kiszámoltátok, hogy abból a sok pénzből, amit nagyjából a semmire, pár címért behordtatok a fuvarkufároknak, most meddig tudnátok etetni a családotokat, gyerekeiteket? Tegnap, vagy a múlt héten még az volt a kérdés, tényleg komolyan gondoljátok-e, hogy kétévente otthagyjátok egy felszerelt taxi árát az aktuális fuvarkufárotoknál, a harmadik évben meg vakarjátok a fejeteket, hogy miből cseréljetek autót, vagy nyakig eladósodtok. Ma már az a kérdés, hogyan fogjátok a holnapot túlélni, az anyagilag ellehetetlenített, gondosan, tudatosan összeállított éhbér fix tarifával. Most gondoljatok vissza, jelen helyzetre vetítve, hogy megérte-e.

A kérdés most az, hogy holnapután mi lesz a kérdés. Felfogtátok, hogy valamikor június-július táján, persze csak ha minden jól megy, talán azt mondják, hogy vége van a veszélynek, újra indulhat az élet. Szakértői elemzések már most rámutatnak, hogy ettől a pillanattól számított durván 10 hónap alatt talán el lehet érni a 2019-es turisztikai szintet. De ehhez az kell, hogy minden klappoljon, a gazdaság pöccre helyreálljon, mert azt ne felejtsétek el, hogy ha minden jól is megy az országban, a taxi kényelmi szolgáltatás marad, így nem ez lesz az első gondolatuk a karanténból eszmélő embereknek. Valamint azt se hagyjátok számításon kívül, hogy ez a majd talán nyárra beinduló javuló helyzet a legjobb esetben is csak egy felfelé mutató pálya lehet, és az előjelzések hangúlyozzák, hogy talán elérik a tavalyi szintet, de senki nem garantálja.

És akkor adja magát még egy kérdés. Ha most, egy-másfél hét után kezdtek itt tartani, akkor mi lesz az emlegetett június- júliussal? Addig még jön 2-3 nehéz hónap. Bár jól láthatóan a csoportos ámokfutásokban mindig találtok más és más indokot a jelenlegi helyzetre, mindig találtok okot a másokra mutogatásra, most felhívnánk a figyelmeteket, hogy a jelenlegi helyzetről ti magatok tehettek. Senki más. Ugyanis a fuvarkufárok csak éltek és visszaéltek azzal a lehetőséggel, amit sikeresen ledugtak a torkotokon. Azzal, hogy kapaszkodva egy nem létező köldökzsinórba elhitettétek magatokkal, hogy nélkülük nincs taxizás. Most pedig, csekély másfél hét alatt, itt van egy harmincöt éves ámokfutás (de legyen csak a rendeletek óta eltelt hét szűk esztendő) kézzelfogható – bár számotokra jelenleg éppen nem fogható – eredménye.

Azt is tisztázzuk, hogy amennyiben valamikor, a távoli jövőben kezd ismét magára találni a gazdaság, aki ezek után még mindig a fuvarszervezők szoknyájába kapaszkodik, és bennük látja a megoldást, azt nyugodtan értelmi fogyatékosnak minősíthetjük. Most, ezekben a napokban bizonyították alkalmatlanságukat és pénzéhségüket, azt, hogy a rabszolgatartás ma is divatos iparág.

Mindeközben ne legyen kétségetek, hogy a fuvarkufároknál otthon hegyekben áll a fertőtlenítő, a klotyópapír, a liszt, a cukor, de még hús is akad. Szóval minden, amit nektek nem adtak a biztonságos munkavégzéshez, és amit nem tudtatok megvenni a túléléshez.

Egy dolog ezer százalékig és kétségkívül biztos: az általatok (a szerintük megvetett és alantas munkát végzők által) behurcolt pénzekből a fuvarkufárok túl fogják élni. A vírust és a válságot is.

És ti?

A csatolt képeket köszönjük olvasónknak.
Taxis Tivadar