Neveket akartok hallani?
Ha nem szeretsz és nem akarsz olvasni, görgess az aljára. Nekem nem fáj a közönyöd. Az viszont fontos lehet. Neked.
A világban tombol a koronavírus pandémia, még nem tudjuk, vajon milyen lesz a sokak által várt nyár, a pihenés, a vakáció ideje. Amikor 2019. július 15-én elindítottam ezt a blog oldalt, még álmomban sem gondoltam erre. Hosszú távon gondolkodva hoztam létre, egyeztetve és engedélyt kérve a név kitalálójától, aki a Facebookon üzemeltet ezen a néven szintén taxis személyszállítói kérdésekkel foglalkozó oldalt.
Mostanra már a legtöbb, oldalunkat olvasó taxis és nem taxis számára is nyilvánvalóvá vált, hogy kik azok a taxisok, akik segítik a munkámat, kik azok, akik mellémálltak, mert úgy gondolták, hogy van helye a médiában egy kizárólag a taxisok problémáival, az őket érintő kérdésekkel és érdekességekkel foglalkozó oldalnak. Hoztunk nektek híreket a nagyvilágból, volt bulvár és krimi, születtek saját cikkek és vélemények is.
Aztán jött a pandémia, felgyorsultak az események. Érdekes módon ahogy a világ egyre inkább elbújt a maszkok mögé, úgy kezdtek kíváncsiak lenni a taxisok arra, pontosan kit takar a Sárgaláz. Ebben az arc nélkülivé vált világban az oldalon közölt tartalomtól függetlenül mindenki neveket akart hallani és arcokat akart látni.
A „Taxisok a védekezésért” csoport és a – mára már több százezres nézettséget elért – videónk adott arcokat. Néhányan azok közül, akik vállalták a velem, velünk való közös munkát, kiálltak a fényre. És jó páran most boldogok. A fuvarkufárok is megnyugodtak, mert hiszik, hogy ők már tudják, kikből áll a Sárgaláz, és hiszik, hogy ők tudják csak igazán a tutit.
Komolyan vicces helyzetek alakultak ki néhol, amikor kiderült egy-két emberről, hogy ki „küldte” őket kémkedni, figyelni, kideríteni, kiket is takar a Sárgaláz név. Persze ez a jelenség, azaz a név, az arc utáni kutatás a tegnap napvilágra hozott válságkezelő csomagunk okán felerősödött. Most már nem csak a nevek, az arcok, de a számok háborúja is elkezdődött.
A tények, a valós megoldásokra tett javaslatok kevéssé lettek fontosak, mindenki támogatottsági számokat és még mindig neveket keresgél. Mintha azok lennének a fontosak ebben a helyzetben…
Persze tudjuk, miért. A harminc év alatt szétzilált, lerombolt renoméjú taxis szakmában megszokták, hogy valakiket mindig piedesztálra kell emelni, és valakiket mindig gyűlölni kell. Nem a jó vagy rossz tett számít, az nem fontos.
A tegnapi cikk nem véletlenül kapta a hármas brék címet. Vannak még, akik emlékeznek azokra az időkre, amikor egy ilyen vészjelzésre százak mozdultak meg, név és arc nélkül. Nem, nem a múltat sírjuk vissza, de el kell ismerni, voltak dolgok, amik akkor jól működtek.
És vannak dolgok, amik ma is jól tudnának működni, ha a különböző érdekek mentén működők számára nem a zavaros lenne az ideális közeg. Tudjuk, a zavarosban jó halászni, csak éppen élni és megélni nem lehet benne.
De a labda nálatok. Keresgéltek tovább, kutattok nevek és arcok után, vagy megpróbáltok ebben az ismeretlen, talán rémisztő, talán érdekes, de mindenképpen egy más, új élet ígéretét hozó időszakban magatokért tenni, összefogva bárkivel, bárkikkel, aki egy kis jót, egy csepp pozitívat fel tudnak mutatni? Képesek vagytok-e arra, beálljatok azok mögé, akik nem csak és kizárólag maguknak, de nektek is segíteni tudnak és akarnak? Képesek vagytok-e arra, hogy nem a hibákba, a nektek esetleg fájó vagy nem tetsző szavakba, kommunikációba belekötve, levegőbe lövöldözve kárörömködtök, hanem építő és segítő javaslatokkal, kritikákkal velünk közösen vívjátok a harcot?
„Az ismeretlen mindig félelmetes, mégis valódi izgalmakat rejt: mennyit érünk, milyen erősek vagyunk, tudunk-e tanulni egy sorsleckéből, képesek vagyunk-e alkalmazkodni, ha a végzet rendező keze kiszakít a megszokott környezetből, amelyre egyébként oly sokat panaszkodunk?” (Czipper Ágota)
Ha a válaszotok igen, akkor maradjatok velünk, olvassatok, küldjétek, írjátok javaslataitokat, vagy csak támogassatok szóban és lélekben. Ha „nem” a válasz, akkor küzdjetek tovább egyedül. Ebben a világban, ebben a lecsendesedettnek tűnő, de a mélyben forrongó és felborult világban már senki nem tudja megmondani előre, ki lesz a győztes.
És így, a végére, hoztam nektek egy kis ajándékot. Hátha a tegnapi sokk után a gyűlölködők, nyomozgatók, vicces kémeket alkalmazók is megnyugszanak.
Kiss Marianna vagyok, a Sárgaláz Taxisok Blogja kitalálója, alapítója, és tulajdonosa. Van nevem, születési dátumom és arcom is. Mégis…én úgy érzem és vélem, hogy én – TI vagyok. Mindazok, akik most a napi betevőért vívnak, akik kétségbeesetten küzdenek a talpon maradásért, a jövőjükért, a szakmájukért, az életükért. És én egy vagyok mindazokkal a nagybetűs SZAKEMBEREKKEL, akik akár a nevüket, arcukat is vállalva segítik ennek az oldalnak és a Facebook csoportnak a működését is.
Kiss Marianna vagyok. A Sárgaláz Taxisok Blogja kitalálója, alapítója, tulajdonosa és veletek közösen működtetője. Egy vagyok közületek.
Ha szeretsz és támogatsz, írd alá. Ha gyűlölsz, de félted az egzisztenciádat, írd alá. Ha rettegsz, hogy mit hoz a jövő, írd alá. Ha nem tudod, hogyan tovább, írd alá. Ha egyetértesz, írd alá. Ha kritikád van, ha ötleted van, írd alá. Ha véleményt mondanál, írd alá. Ha valóban taxis vagy, és hivatásodnak érzed, írd alá.
Katt a képre!
Vagy: