Einstand Pásztor módra

A Pál utcai fiúkat szerintem mindenki ismeri. A nagy kedvenc Áts Feri, meg a kis Nemecsek, aztán vannak benne persze szar alakok, mint a Pásztorok. Tudjátok, a vörös inges csürhe, akik a víz alá nyomták szegény Nemecseket, aki ebbe szépen bele is halt. Mondjuk a regény végén – Molnár Ferenc jó lelkének hála – ezek a szemét kis gyilkosok megbánják bűnüket, és nem fogadják el a csokit.

Na, ilyen vörös inges csürhéje a taxisoknak is van. Igaz, ők egykoron német földön kezdték pályafutásukat, mikor is lyukas zokni – szandál kombóban sajnáltatták szegény idegenbe szakadt magyar létüket. Aztán feltörtek, mint a gejzír, és lettek fuvarkufárok.

Mert hát egyszerűbb a taxisból, mint a taxizásból megélni, főleg, mert azok hagyják, sőt, vágyják, hogy jól lerántsák őket. Fejükbe verték, hogy nincs más megoldás, ez az agymosás különösen a fiatal kezdőknél nagyon jól működik. Már csak azért is, mert mint olyan sok szakmában, ebből is életuntan távoztak a „nagy öregek”, akiktől lehetne még mit tanulni, még akkor is, ha a nagyon trendi és innovatív, kütyükkel jól felszerelt ifjak ezt nem is hiszik el. Na, de majd az első, globális áramszünetnél….

Szóval a taxis szakma vörös ingesei. Azt már leírtuk, hogy a sok ötöst képviselő vörös inges fiú legalább némiféle tagdíj mérséklést alkalmazott hívei számára.

A másik big brother, a sok négyeske, akinek fő jellemzője, hogy amikor ég a ház (ez most úgy négy éven belül a második), akkor feltűnően aktívvá válik a facebookon, és mindenbe beleszól (teszi ezt kellően nagy arccal és mellénnyel), biztos befoltozta már a zoknijait. Persze azért a balatoni vityillóba húzódik vissza, nehogy véletlenül a kihalt, pesti utcán belefusson egy-két nevelő szándékú csicskalángosba.

No, ő az, aki szerint a taxisok hálával tartoznak neki. Mert hát „Mennyből az angyal, Pásztorok, Pásztorok”, ugyebár. Ő az emberbarát, áldozatkész hozzáállást tanúsító fuvarkufár, az egyetlen, aki jól csinálja. Hogy hogyan? Mutatjuk:

A tandíjat 20.000,- forintra csökkentette. Halleluja, áldassék a neve!
Ezen felül címenként kér pénzt. Száz címig 690,- forint (látjátok, tíz egész forintot meghagyott az alapdíjból, még akkor is, ha Mari néni a szomszéd esztékába megy egy ezresért), száz cím felett (esélyes ám a sok cím ezekben a dübörgő időkben, ugye?) már csak 590,- a kötelezően leadandó. Ha vidékire sikeredik a kanyar, akkor teljes 15 % a leadó.

Szerény számítások szerint is ez így kb. havi 90.000,- forintos tagdíjra jön ki. Ez azért – valljuk be – még évesnek is éppen csak viselhető lenne.

Van ennél jobb is. Leszerződött a hatvani Bosch gyárral. Ide fix pénzért szaladoznak, kemény 240 Ft/km áron, ami oda-vissza cirka 120 kilométer, de csak egy útra számolják, az utaskilométerre, hiszen a taxis bő finggal is haza tud jönni onnan, és simán éhen is halhat, ha már nem tudja behordani a lóvét. Ja, és persze ebből is van leadó, hiszen drága a zoknistoppolás és a balatoni vityilló fenntartása.

Mi pedig csak egyet kérdeznénk meg: mit szívtál, Gáborom? Hát legyen neked hálás a Nemecsek Ernő. De őt legalább NAGYBETŰVEL írták a végére. A te nevedet még a kiabálós Góré sem képes naggyal leírni.

Taxis Terka