Nővérek a taxisokért – avagy elérkezett a finálé

Elérkezett a 9. hét, és ezzel – úgy néz ki – a veszélyhelyzet utolsó hete. Több mint két hónapja küzdünk együtt, vállvetve, nővérek és taxisok azért, hogy a magunk módján tegyük könnyebbé a helyzet elviselését.

Amikor létrehoztuk a Taxisok Operatív Törzsét, még nem sejtettük, mi lesz a vége, hogy mikor lesz egyáltalán vége. Próbáltunk talpon maradni, küzdeni elsősorban magunkért és a barátainkért, és persze közvetve minden olyan taxis kollégáért, aki beállt mellénk, és akár tettel, akár szóval, ötletekkel, korrekt véleménnyel támogatott minket. Aztán Sapka kitalálta a csoportot, és mi megvalósítottuk. Ő kiszállni kényszerült, mi maradtunk.

Az elmúlt két hónap során sok mindent elértünk, és kaptunk sok kedves, jó szót. És sok mindent el is veszítettünk, legfőképpen a hitünket abban, hogy lehet itt még morális változás. Kaptunk mellé mocskolódást, gonoszságot. Milliószor a pofánkba vágták a hangnemet, kemény szavainkra alpárian reagálva.

Ami mindig tartotta bennünk az erőt és az akaratot, hogy csináljuk, hogy sokadjára is nekifussunk, az azoknak az embereknek a visszajelzése volt, akikért ez az egész elindult.

Ma, amikor már úgy tűnik, a járvány egy időre visszább húzta agyarait, és hagy kicsit levegőt vennünk, elmondhatjuk, hogy rengeteg embert megismertünk, rengeteg embert mondhatunk barátnak. Új ismeretségek, új barátságok születtek, és elmondhatjuk, hogy ti, akik mellé álltatok ennek a kezdeményezésnek, mind nagybetűs EMBEREK vagytok, márkanév, logó, cég, kórház, beosztás és minden nélkül. A kétkedők és köpönyegforgatók most szembesülhettek vele: a tisztességes és egyenes emberek a bajban mindenféle logó és céghűség nélkül is képesek vállvetve harcolni.

Két hónapon át a taxisok segítettek, most a nővérkék egy kedves gesztussal köszönték meg a munkátokat, munkánkat. Egy gesztus azért, hogy mindig számíthattak rátok. Olyanok álltak most össze értetek, akik tán sosem ültek az autótokba, de a tudat, hogy nektek köszönhetően bármikor biztonságban és gyorsan hazajuthatnak, sokszor erőt adott nekik az embert próbáló napokon. Próbáltuk a mai napot azoknak adni, akik a legtöbb segítő fuvart vitték, a nővérkéket pedig két igen aktív, az első pillanattól mellettünk álló nővér képviselte. Persze ez még nem a beígért nagy, közös buli, arra majd sort kerítünk, amikor már szabadon tehetjük.

Azt hiszem, egy klassz kis csapat verődött össze, olyanok emberek, akik mindig, minden helyzetben meg fogják találni egymást, és számíthatnak is egymásra.

A mai nappal a Taxisok Operatív Törzsét feloszlattuk, beadványaink és elkezdett munkánk megy a maga útján, vagy tán majd egyszer egy valódi érdekképviselő tovább viszi.

A Taxisok a védekezésért csoport pedig elment pihenni, mától a – reméljük soha be nem következő – veszélyhelyzetig kedves, esetleg tanácskérő, baráti beszélgetések helyszíne lesz.