Az emigrációban taxisofőrként is dolgozott, férjének hűséges társa maradt Andrássy Katinka

Az emigrációban taxisofőrként is dolgozott, férjének hűséges társa maradt Andrássy Katinka
Megosztom

129 éve, 1892. szeptember 21-én látta meg a napvilágot a tiszadobi kastélyban Andrássy Katinka, a későbbiekben Károlyi Mihályné. „Hittünk a kollektív lelkiismeretben, hittünk abban, hogy végső fokon mindenki felelős a világban történt rosszért, és hogy mindenkinek kötelessége enyhíteni az emberi szenvedéseket” – írta emlékirataiban.

Andrássy Gyula, az 1849 után távollétében halálra ítélt forradalmár, az 1867-es kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök unokája tanulmányait magántanulóként, majd a budapesti Notre Dame de Sion zárda leányiskolájának növendékeként végezte.

Katinka, aki maga is a magyar progresszió elkötelezettje volt, 1914-ben szerelmi házasságot kötött a nála 17 évvel idősebb gróf Károlyi Mihállyal, az ország egyik legnagyobb földbirtokosával. A függetlenségpárti Károlyi az első világháború során mindvégig békepárti politikát képviselt. Felesége mindenben támogatta, ezért is mondta Vázsonyi Vilmos igazságügy-miniszter 1917-ben: „Lecsukatom a Vörös Katát, ha tovább folytatja üzelmeit”.

1918. október 31-én a háborúból kiábrándult közvélemény szemében rendkívül népszerű Károlyi lett a miniszterelnök. A népköztársaság november 16-i kikiáltása után ő gyakorolhatta az állami főhatalmat is, 1919. január 11. után már ideiglenes köztársasági elnökként.

A következetes, ám sokszor illúziókat kergető, közepes politikai képességű Károlyi kormányzása látványos kudarcot vallott. Remélte, hogy antantbarát, pacifista politikával meg lehet őrizni a történelmi Magyarország területi integritását, a győztes hatalmak ígéreteiben bízva nem mozgósította a nemzeti önvédelem meglévő, bár fogyatkozó tartalékait. 1919. március 21-én a Vix-jegyzék területi követelései miatt lemondott ideiglenes köztársasági elnöki tisztségéről, s július 4-én feleségével Ausztriába távozott.

A házaspár és három gyermekük az emigrációban szűkösen élt, mert itthon a grófot teljes vagyonelkobzásra ítélték. Katinka mindent megtett, hogy férjét az igazságtalan vádak alól tisztázza, továbbá sokféle munkát vállalt, sőt, még taxisofőrként is dolgozott, hogy megkeresse a mindennapra valót. Károlyiék a szociáldemokrata, majd a kommunista mozgalomhoz közeledtek, 1931-ben több hónapos körutat tettek a Szovjetunióban, útjukról Katinka riportsorozatban számolt be. A második világháború idején Londonban éltek, a magyar emigráns csoportok egyesítéséért küzdöttek, Károlyiné a New Statesman és a Tribune című lapok munkatársaként több száz cikket írt.

Károlyi Mihállyal a római magyar nagykövetség kertjében (1942)
Károlyi Mihállyal a római magyar nagykövetség kertjében (1942)

A második világháború után, 1946-ban tértek haza Magyarországra, ahol az Országgyűlés törvénybe iktatta Károlyi érdemeit és megsemmisítette az őt elmarasztaló korábbi bírósági ítéleteket. Katinka az itthon töltött rövid idő alatt a fóti Károlyi-birtokon gyermekotthont szervezett. 1947-ben Károlyi Mihályt franciaországi követté nevezték ki, ezért Párizsba költöztek. A Rajk-per hatására azonban Károlyi 1949-ben lemondott tisztségéről, s újfent az emigrációt választotta. Feleségével a dél-franciaországi Vence-ban telepedtek le, s megpróbálták mozgósítani a nemzetközi közvéleményt a koncepciós perek szervezőivel szemben.

Andrássy Katinka
Andrássy Katinka

Károlyi Mihály 1955-ben meghalt, felesége 1962-ben hazahozta a hamvait, majd 1963-ban hazatelepült, s a belvárosi Károlyi-palotában kapott egy lakosztályt. Idejét megosztotta szülő- és befogadó hazája közt. Önéletrajzi visszaemlékezéseinek két kötete: Együtt a forradalomban (1967) és Együtt a száműzetésben (1969) a kor nélkülözhetetlen forrásmunkái, nemcsak a viharos történelmi események, de a magyar arisztokrácia békebeli életének hiteles ábrázolása miatt is. Andrássy Katinka férje utolsó, Hit, illúziók nélkül című művének kiadásával próbálta megértetni és megismertetni Károlyi Mihály politikáját és eszméit.

Básti Juli és Bács Ferenc A vörös grófnő című film forgatása közben (1985)
Básti Juli és Bács Ferenc A vörös grófnő című film forgatása közben (1985)

Andrássy Katinka a dél-franciaországi Vence-ban férje emlékére alkotótábort alapított fiatal képzőművészek számára. Élete végén az atomháború és a környezetszennyezés fenyegetése foglalkoztatta. Franciaországban, Antibes-ban hunyt el 1985. június 12-én, 93 évesen, kívánsága szerint hamvait magyar földben temették el. Életéről Kovács András rendezett filmet A vörös grófnő címmel.

Forrás: mult-kor.hu