Volt egyszer egy taxisblokád – amikor 56 forint lett a benzin ára

Szerda óta 500 forintnál többe kerül a gázolaj literje, a benzin egyelőre még tartja magát, s „mindössze” 488 forintot kell fizetni érte. Ez persze csak átlagár, az autópályákon már most is jóval többe kerül az üzemanyag, a lakott területeken található benzinkutaknál többnyire kevesebbe. De az tény, hogy a benzin példátlan – Szijjártó Pétertől kölcsön vett kifejezéssel: pofátlan – módon megdrágult. 31 éve ilyenkor is sokallták az emberek a benzin árát, nem díjazták, hogy Antall József kormánya 56 forintra emelte literjét. Erre válaszul tört ki 1990. október 25-én a taxisblokád. Most, 500 forintnál néma csönd, amerre a szem ellát.

A taxisblokád a benzináremelés elleni tüntetés volt. Több ezer taxis és fuvarozó bénította meg három napra Budapestet és az ország több városát. Ez volt a demokratikus Magyarország első igazi, nagy tömegtüntetése, ráadásul a közlekedést országosan bojkottáló demonstráció résztvevői közül senki sem tudhatta, hogy fog reagálni az új államhatalom. A helyzet ugyan súlyos volt, de mind a rendőrség, mind a honvédség vezetői kijelentették, nem kívánnak erőszakhoz folyamodni.

A történetnek voltak előzményei, leginkább az, hogy 1990-ben megduplázódott az olaj világpiaci ára. Erre reagálva, az Antall-kormány 1990. október 25-én, csütörtökön este 65 százalékos benzináremelést jelentett be, s ennek következtében lett 56 forint a normál benzin literenkénti ára. A kormány ezzel a brutális emeléssel próbálta elrettenteni az embereket a nagymértékű felvásárlástól, mivel az országnak csak néhány napra elegendő olajtartaléka volt.

A megélhetésüket féltő taxisok a Országház elé vonultak, és kérték, hogy vonják vissza a döntést. Az akkori közlekedési miniszter, Siklós Csaba azonban elutasította a követelésüket, mondván, az ország kényszerhelyzetben van. Erre a taxisok eltorlaszolták a hidakat és az utakat, és az ország több pontján megbénították a forgalmat.

Aki felnőttként élte meg az akkor történteket, arra is emlékszik, hogy kezdetben jó bulinak tűnt az egész. Az utcák kihaltak, a legtöbb helyen tömegközlekedés sem volt, sok kisgyerekes család élvezte, hogy a Körút közepén sétálhatnak, és nem üti el őket – mert nem jön – a villamos.

Most, 2021 októberében nincsenek vidám napjaink: a gázolaj átlagára a szerdai üzemanyagár-emelés után átlépi az ötszáz forintos lélektani határt, a 95-ös benzin ára bruttó hat forinttal emelkedik, a gázolaj átlagára pedig bruttó nyolc forinttal kerül majd többe. A taxisok hallgatnak, legföljebb magukban, vagy egymás között szidják az illetékesek nőnemű felmenőjét. És mások sem igazán szólalnak meg, a kormány is csak annyit tudott kommunikálni, hogy jelenleg nincs lehetőség az áfa csökkentésére. Miért nincs? Hol van ilyenkor a parlament 133 bátor embere, akik a magyar emberek érdekeire hivatkozva, bármit megszavaznak a parlamentben? (Az üzemanyag árának nem kis hányadát kitevő jövedéki adó esetleges csökkentéséről még ennyit sem mondtak.)

A legnagyobb veszély, ami ma Magyarországra leselkedik, mi magunk vagyunk. Nem egyszerűen a reménytelenségünk és a kilátástalanságunk miatt. Ezek ellen előbb, vagy utóbb lázadni szoktak az emberek, és elűzik azokat, akik a bajt rájuk hozták. A megszokás, a beletörődés a legnagyobb baj. Az a legnagyobb veszély, hogy fokozatosan, lépésről-lépésre elfogadjuk azt, ami van. Morgunk valamennyit, nem túl hangosan, nehogy meghallják odafönn, aztán csináljuk tovább, amit megengednek nekünk.

Elfogadjuk a szabályokat. A szabályaikat. Ez az igazán veszélyes dolog. Hogy a hatalom szabályai a mi szabályainkká lettek, s már fel sem tűnik e szabályok embertelen, erkölcstelen és irracionális volta.

Volt már ilyen, szocializmusnak hívták. Aki élt benne, és nem szelektív a memóriája, emlékszik, hogy milyen volt. Mi voltunk a legvidámabb barakk, és sajnálkozva néztük a nálunk is reménytelenebb helyzetben lévő sorstársainkat. Magunkban persze, csöndben örültünk, hogy jobb nekünk, mint a bolgároknak, a keletnémeteknek, a románoknak. Szegény szovjetek, róluk nem is szólva. Az övékénél több szabadság, pontosabban, kevesebb szolgaság jutott nekünk.

Mára már nem bennünket irigyelnek a régió polgárai, hanem mi nézünk rájuk csodálkozva: hogy lehet az, hogy már a románok is lehagytak minket? Az létezik, hogy a szlovákok jobban élnek, mint mi?

Akár büszkék is lehetnénk arra, hogy ilyen gazdagok vagyunk, ennyire drága benzinnel és gázolajjal tankoljuk meg az autóinkat. És röhöghetünk a saját nyomorunkon, mert a magyaroknak ez maradt. Mémek az interneten és a viccek, amelyek szóban terjednek. Például ez: ki mondta, hogy drágább lett a benzin? Én a múlt héten is ötezer forintért tankoltam, és holnap is ugyanennyiért fogok.

Forrás: hirklikk