Taxisként taxiztam Nápolyban

Taxisként taxiztam Nápolyban
Megosztom

Egy taxis kolléga nemrégiben Olaszország déli részén járt, és kipróbálta, milyen ott taxival közlekedni. Rövid összefoglalóját a facebook oldalán találtuk, gondoltuk, megosztjuk veletek.

Először is érdemes megemlíteni, hogy Olaszországban törvényben tiltották meg az Über működését, még 2017-ben, azóta az alkalmazás ott sem elérhető. Az Über-utódként tisztelt, és hasonlóan is műküdő Bolt (ex-Taxify) sem működik Itáliában, bár a világ számos országában rontják már a levegőt.

„Taxisként taxiztam Nápolyban”

Nem igazán használnak app-okat, taxit telefonon lehet hívni, de leginkább leintik az utcán. Egyébként hívásra drágább is a taxi, eleve másfél euróval magasabb az alapdíj. A drosztok kifejezetten jól működnek, ott szinte mindig áll kocsi, nappal és éjjel is, de ha éppen nem, akkor is garantált, hogy pár percen belül érkezik egy. Érdemes tehát megállni és várni, már csak azért is, mert droszt közelében integetésre sem állnak meg, ellenben udvariasan megmutatják, meddig kell elsétálnod.

Nápolyban ás környékén egyetlen taxiban sem lehetett bankkártyával fizetni, csak készpénzt, és csak eurót fogadnak el. Mókás jelenet volt, amikor egy taxis a nagypofájú amerikait először csak elhajtotta a kezében lobogtatott kötegnyi dollárral, majd a „credit card” említésére diszkréten pofán röhögte és otthagyta.

A tarifa egyébként egységes, teljes mértékben taxis-barát, és a Visit Naples oldalról könnyedén letölthető, ellenőrizhető. Érdekes módon egyébként itt nem azzal vannak elfoglalva, hogy a négy városi taxis cég egymást fikázza, hogy valamelyik előnyhöz jusson, vagy a kevés független taxist kiirtsák, hanem hogy normális áron szolgáltassanak és a taxisok is megéljenek.

Egyébként ahogyan nálunk is egykoron, eltérő a nappali és az éjszakai díjazás, reggel 6-tól este 10-ig olcsóbban, este 10 és reggel 6 között magasabb áron lehet utazni.  Szintén más árakat számolnak munkaszüneti- és ünnepnapokon is.  A taxiórában szereplő áron felül is kell/lehet számolni bizonyos összegekkel. A telefonon hívott taxi plusz 1.50 euró, de csomagonként 0.50 eurót is felszámolnak. A taxis nem lopja a derekát, nem ingyen emelgeti a pakkokat. De olcsóért nem megy ki a reptérre és onnan befele sem a taxis, ez a város felé plusz 5, a reptér felé plusz 4 euróba kerül, a viteldíjon felül. Persze az autópálya fizetőkapujánál bedobott összeget is hozzáadják a taxaméter végösszegéhez. Kisállatonként 2 euró, négy feletti utasszám esetén pedig plusz személyenként 2 euró a tarifán felüli összeg.

Így fordulhatott elő, hogy bár a reptértől a szállásig 15 eurót mutatott a taxióra, a vége 22 lett. Hazafelé indulván ennél mókásabb volt az utazás, ugyanis a temperamentumos déli sofőr szabályosan beleizzadt, hogy az extrákkal felspanolt ár mellé még egy 5 eurós jattot is kicsikarjon belőlünk. Szorongatta a bankjegyet, három nyelven mantrázta a „borravaló” szót, szakadt róla a víz, de fel nem adta volna. Hát így esett meg, hogy a 15 eurós taxiórás utunk 30-ba került, de a mutatványa megérte az árát, életünkben ilyen jót nem nevettünk. Azt már csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy ez egy hét kilométeres út volt a város központjáig, és nem tizenpár, mint amennyire itthon van a reptér a várostól.

Bizonyos kiemelt helyekre (kikötő, múzeumok, kórház, stb.), valamint a város környéki nevezetességekhez (pl. Pompei, ami kb. 30 km és 100 euró az út, 2 órás round trip-re számolva, amibe a romok megtekintése nem fér már bele), nyaralóhelyekre (pl. Sorrento, ami kb. 55 km és 110 euró az út, csak egyirányba számolva, vagy Positano, ami 56 km, és 130 euró a csak odaút) szabott áron lehet utazni, ennek listája is ki van függesztve minden taxiban. De lehet kérni városnézést is, szabott áron, 70 euróért, a közlekedési káoszra való tekintettel időkorlát nélkül.

Nápolyban egyébként tényleg nem könnyű taxisnak lenni. A közlekedés valóban kaotikus, mindenki dudál, de nem nyomják a dudát, mint süket a csengőt, hanem csak megpöccintik, jelezve, hogy ott vannak, haladnak. Láttunk mentőt, rommá törve közlekedni, szó szerint még a teteje sem volt ép, de taxit egyet sem láttunk törve-zúzva. Rutinosan és békésen kerülgetik a temérdek robogóst, haláli nyugalommal araszolnak az óváros szűk utcáiban, kerülgetve a gyalogosokat. Talán a temperamentumos déli sofőrök azért nem olyan idegbetegek, mint magyar sorstársaik, mert nekik marad valami pénz a zsebükben a fuvarok után?

Egyébként Rómában is hasonlóan mennek a dolgok, és ebből kiindulva Olaszország többi nagyvárosában is. Egyszerűen megfogalmazva: hagyják élni és normálisan dolgozni a taxist, annyi szabály közé szorítva őket, amennyi szükséges, de nem akadályozva, hogy esetleg némi pénzt is keressenek, persze magunknak, nem pedig a fuvarkufároknak.”