Szele Tamás: A Nagy Taxisblokád-összeesküvés

Mindenekelőtt elnézést kell kérnem olvasóimtól, ez az írás meglehetősen nomád körülmények között készül, reggel még mesés volt az internet-szolgáltatásom – tehát hol volt, hol nem volt – aztán teljesen elment, már javítják (72 óra határidővel), addig egy telefonnal összekötött kis laptopon próbálom elemezni Borvendég Zsuzsanna legújabb elméletét.

Bár annyira nem új ez a teória. Tulajdonképpen a gyökerei már Stefka István tavalyi „visszaemlékezéseiben” is felmerültek, csak most Borvendég Zsuzsanna történész öntötte az elméletet végleges formába, aki nem mellesleg a Magyarságkutató Intézet munkatársa is, de nem ezért szereti, aki szereti. Mindenesetre nagyinterjút adott a mostanság elhírhedett Vasárnap.hu-nak, aminek már a címe is mellbevágó:

„A CIA is részt vehetett a taxisblokádban”

A CIA fennállása óta elég sok mindenben részt vett, aki akkoriban nem élt és nem látta a saját két szemével a taxisblokádot, még gyanakodhatna is rájuk, csakhogy mint szemtanú állíthatom: annyira vett abban részt bármiféle külföldi erő, amennyire Reza Pahlavi sah vagy Menelik etióp négus, akik ráadásul addigra már el is hagyták volt a földi siralomvölgyet. De nem kétlem, hogy a Stefka-Borvendég iskola szükség, igény és megfelelő honorárium esetén belekeverné őket is annak a négy napnak az eseményeibe. Hanem – bár csak ennyit állítana Borvendég Zsuzsanna. Mond ő ennél többet is.

Konkrétan azt, hogy a rendszerváltást az előző rendszer szervezte. Természetesen kart karba öltve a dekadens, ármánykodó és kétszínű Nyugattal, annak érdekében, hogy megőrizhesse a hatalmát. Nem világos, miért tett volna így akár az előző rendszer, akár a Nyugat: hogy úgy mondjam, sokkal egyszerűbb lett volna megtartani azt a hatalmat, de történészünk jobban tudja. Annak ellenére, hogy ő a rendszerváltás idején kiskamasz volt, a blokád idején is csak 16 éves. Állítja, hittel és bizonyossággal, miszerint:

„A pártállami nómenklatúra már a 80-as években készült arra, hogy esetleg változások történhetnek a térségben. A pártelit egy része és a különböző védett pozíciókban lévő emberek közül sokan már a hetvenes évektől kapcsolatban álltak nyugati pénzügyi központokkal, multinacionális cégekkel, amelyek a nyugati tanulmányokat és ösztöndíjakat is gyakorta állták és finanszírozták ezeket az embereket. Egy részük aktív politikus lett, akik a 80-as évek végén a különböző magyar pártokban folytatták a politizálásukat. Nagy többségük az SZDSZ-ben tömörült. Természetesen más pártokba is beszivárogtak, így például az MDF-be is, ahol a későbbiekben igyekeztek szétrobbantani a pártot. De a médiában és az üzleti életben még nagyobb jelentőségük volt.”

Itt vagyunk, az összeesküvés-elmélet kellős közepében, ki sem látszunk belőle. Ennek az elméletnek – mint minden konteónak – megvan az a tulajdonsága, hogy ha elhisszük, leegyszerűsödik a világ, és könnyen választ kapunk minden eddig homályos kérdésre, vagy legalábbis azok nagy részére. Hazug, de érthető választ. A valóság ennél bonyolultabb, mert például ha elfogadjuk, hogy Csurka István kizárása az MDF-ből kísérlet volt „a párt szétrobbantására”, akkor sajnos a pártba beférkőzött ügynökök Antall József és Boross Péter kellett legyenek, nem beszélve a vezetőség többi tagjáról – vagy, ha fordítva nézzük a dolgot, maga Csurka kellett volna ügynök legyen. Szóval, ezen még csiszolni kell, kérem. Lehetne merengeni ezeken a szamárságokon, de még nagyobbak várnak ránk, haladjunk tehát – mi is a helyzet a taxisblokáddal?

„A rendszerváltás gazdasági vonulata egy tragédia volt. Mondhatni egy világháborús veszteséggel ért fel mindaz, amit a társadalom ekkor elszenvedett. Ezt a mérhetetlen kétségbeesést a politikai vetélytársak meglovagolták és egy puccsra próbálták felhasználni. Az Antall József által vezetett kormányt végül nem sikerült elmozdítani, de olyan szinten meggyöngítették az MDF-et, hogy elkerülhetetlen volt a bukása. A taxisblokád még feltáratlan területe a történelmünknek. Az nem kérdéses, hogy provokátorok vegyültek az emberek közé és szították a hangulatot. Az is eléggé nyilvánvaló mára, hogy az SZDSZ vezetői közvetlen kapcsolatban álltak a provokátorokkal és a háttérből irányították az eseményeket.”

Szegény SZDSZ, a sírban sem nyugodhat. Nagy hiba volt hagyni, hogy elhaljon, kiszáradjon, olyan ideális bűnbak mindenért – igaz, ha életben marad, tán még védekezhetne. Nem ez történt, állíthatom, de egyelőre még adjuk vissza a szót a hölgynek.

„A taxisblokádba már a külföldi titkosszolgálatok is bekapcsolódhattak. Itt nem feltétlenül az orosz titkosszolgálatra gondolok, hanem a nyugatira: elsősorban az amerikaira, hiszen geopolitikai és gazdasági értelemben talán nekik állt leginkább érdekükben a nemzeti érdekképviselet gyengítése. Úgy gondolom, hogy a CIA fedőszervezetei jelen lehettek a taxisblokád idején és szították a hangulatot, manipulálták az embereket.”

Aha, persze. Két dolog mindenütt jelenvaló, mármint az Örökkévalót kivéve: az SZDSZ és a CIA. Akkor ugyanis Soros még nem volt misztikus hatalom. Ördögöt volt jelen a CIA, ami meg az SZDSZ vezetését illeti, legalább annyira meglepődtek – utólag látszik a reakcióikból – mint gyakorlatilag bárki más, ugyanis a blokádra egyetlen magyar politikus sem számított. Az azt kiváltó benzináremelésre annál inkább, de az nem is volt államtitok: napok óta emlegették a Parlamentben, lehetett tudni, hogy valami ilyesmi következik. A kormány még tagadta is – a legtöbben pont ezen háborodtak fel. Ez robbantotta ki az eseményeket, meg az emelés mértéke.

Körülbelül úgy történhetett a dolog, hogy a rendszerváltás kisvállalkozói elitjét adó taxisok már beszélhettek egymás között a várható áremelésről, ami őket nagyon érzékenyen érintette – igazából mindenkit, hiszen az ételt is autóval szállítják. Akkoriban, 1990-ben Magyarországon híre-nyoma nem volt internetnek vagy más, nyilvános szerveződési felületnek, platformnak, legalábbis az átlagpolgár számára: élénk is volt a társasági élet, a klubélet, a pártélet, ezek voltak az önszervezés fórumai. Ellenben a taxisoknak volt egy olyan eszközük, amin keresztül bármikor képesek voltak akárhányan is kapcsolatot tartani.

Igen, ez a CB-rádió volt.

Ennyi a titok. Nem kell titkosszolgálatokra gyanakodni, rejtelmes ügynökökre, provokátorokra: egyszerűen a CB-rádiók útján szervezték meg a lezárásokat. És az a szomorú igazság, hogy semmi mást nem is szerveztek – a mozgalom épp emiatt bukott el negyednapon. Illetve, ha csak magát az alapvető célt nézzük, sem nem buktak el a taxisok, sem nem győztek, hanem kiegyeztek a kormánnyal egy kompenzációs összegben, ami literenként 12 forint volt.

A történtek tanulságai azonban messzebb vezetnek. Elsősorban arról volt szó, hogy 1990-ben a legtöbbünk nem volt teljesen tisztában azzal, mit lehet eldönteni népakarat útján, és mit nem lehet. Ha a kormány mindentől függetlenül, önhatalmúan döntött volna a benzinár-emelésről, akkor bizony a közakarat rákényszeríthette volna, hogy visszavonja a lépést. Azonban ott voltak a szikár tények is, például rögtön a kőolaj világpiaci ára. Arra a magyar kormánynak a világon semmi befolyása nem volt, ellenben szaladt fel, a csillagos egekbe, hiszen 1990. augusztus másodikán Irak lerohanta Kuvaitot, és mindenki tudta, hogy készül az első Öböl-háború. Persze, hogy megemelkedtek az árak, és ezt próbálta valahogyan követni az Antall-kormány (egy fokozatos és jóval enyhébb áremelés valószínűleg nem is ütközött volna ellenállásba, főleg, ha megmagyarázzák, mi az oka, de nem így történtek a dolgok). Tehát a drasztikus lépés éppen annak a vállalkozói rétegnek az érdekeit sértette, de nagyon, ami kisvállalkozóként a rendszerváltástól a legtöbbet várta, remélte. Akkoriban mindannyian vártuk a nyugati jóléti társadalmat, csak valamiért nem jött meg, mondjuk azért, mert mi kellett volna létrehozzuk. A taxisblokád idején viszont még roppant büszkék és öntudatosak voltunk, túl egy vértelen rendszerváltáson, amiről hittük, hogy mi vittük végbe, magabiztos tekintettel néztünk a fényes jövőbe, mely baromi sötétnek bizonyult.

Meg is látszott a blokád eseményein, hogy a lezárásokat kivéve semmi sem volt megszervezve, spontán és nagyon összevissza jellege volt az egésznek: sem vezérelv nem volt, sem ideológia, nagyjából mindenkit az érzelmei, indulatai vezettek. Van pár személyes élményem azokból a daliás időkből: az egészet úgy tudtuk meg a Kurírnál a kollégákkal, hogy jöttünk a Balettcipőből, éjfélkor lezárni a lapot, mikor berohant a főszerkesztőnk: „Hülyék, itt szerencsétlenkedtek, közben az összes hidakat lezárták, kitört a forradalom, azonnal foglalkozzatok vele! Nyomás a barikádokra tudóstani!” Aztán ki is rohant. Röhögtünk, mert pár nappal azelőtt egy kellemetlen kollégát azzal viccelt meg, hogy tudósítást kért tőle a pápa házasságáról. Lezártuk a lapot, bedobtunk még valamit és hazamentünk.

Aztán másnap reggel kiderült, hogy igaza volt. Alig sikerült bejutnom a munkába, szerencsére közel laktam. A szerkesztőség Hajós utcai épülete előtt egy ló állt: T. Szabó Ervin kolléga azon jött be… Páran lézengtünk csak a hatalmas szuterénben, a többség nem jutott át a lezárt pontokon: az dolgozott, aki éppen beért, azt, ami csak volt. Tízen, negyven helyett. Megállás nélkül rohantunk, természetesen gyalog, valószínűleg egyszerre voltunk a város több pontján is, mintha megváltoztak volna a fizika törvényei, tudósítottunk mindenhonnan és lefotóztunk mindent. Érdekes, hogy leginkább a képek és a hangulatok maradtak meg az emlékeimben: mentem a kihalt Nagymező utcán, kenyérért, mert mindenki kenyeret vásárolt, holott az élelmiszerszállító teherautókat és a mentőket átengedték a blokádon, mentem, és minden ablak nyitva volt, mindegyikben szólt a rádió. Kitették a rádiókat az ablakba, mint ’56-ban. Zengett az utca a hírektől. Egy kifőzdéből felvásároltuk a teljes kenyérkészletet, és azt ettük aznap.

A lezárt, üres Szabadság hídon gyalogoltam át, a híd közepén gyönyörű lány állt, háromlábú állvány előtt: festette a Dunát. Belém nyilallt egy Berzsenyi-sor: „Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Volt az egésznek valami spontán, népi, kollektív és forradalmi atmoszférája, ami visszaadhatatlan – de vége is lett hamar. Igazából komoly válsághelyzet sem alakult ki, szó nem volt „puccskísérletről”. 2006-hoz képest meg teadélután volt, minden erőszak nélkül. Ezt látja Borvendég Zsuzsanna és Stefka István véres, külföldről szervezett támadásnak?

Amint látom, ezt. Nagyon tudnak ők látni, főleg, ha megfizetik a látomásaikat. Ez a mostani elmélet természetesen nem a taxisblokádról szól, az csak ürügy rá. Ez arról szól, hogy magát a rendszerváltást tekintsék semmisnek, valamiféle titkos, álnok összeesküvés eredményének (mert nem Orbán Viktor vezette egyes-egyedül) és váljon elhallgatni, sőt, szégyellni valóvá minden, ami 2010 előtt történt. Még nem teljesen látom tisztán, csak ellopni akarják a rendszerváltást, vagy vissza is váltani az egészet, de sötét a szándékuk, az biztos.

Különben pedig egy mondattal meg tudom cáfolni Borvendég Zsuzsanna rémlátomását a taxisblokádot szervező amerikai titkosszolgálatról.

Kérem, ha ezt a CIA szervezi, sikerrel járt volna.

Szele Tamás

Forrás: huppa.hu