Kényszerpályára küldve: futár, ételkihordó, digitális szakmunkás

Kényszerpályára küldve: futár, ételkihordó, digitális szakmunkás
Megosztom

Több bíróság is kimondta már, hogy a futár, ételszállító és digitális szakmunkás nem tekinthető alkalmi független vállalkozónak. Mivel azonban a pereskedés költséges és hosszadalmas, az Európai Szakszervezeti Szövetség kéri, hogy uniós szinten minősítsék „rendes” munkavállalóvá a platformmunkásként is emlegetett kényszervállalkozókat.

Az utóbbi években munkások tömegei hagyták ott a hagyományos foglalkozási ágakat, és váltottak át a platformgazdaságra. A folyamatban sok futár, ételszállító és digitális szakmunkás lett önfoglalkoztatott, és ezzel a szociális helyzete egyik napról a másikra sokkal bizonytalanabbá vált.

Ez hatványozottan érvényes a Nyugat-Európába vendégmunkásként „kiment” honfitársainkra. Akik Angliában, Németországban vagy Franciaországban farmokon vagy építkezéseken dolgoztak korábban, ha meghatározott időre is, de mégiscsak rendelkeztek valamiféle szerződéssel, amelynek alapján a munkáltatójuk egészségügyi és társadalombiztosítást fizetett. A digitális platformokkal megjelenő új üzleti modellekből és foglalkoztatási formákból ez a minimális biztonság is hiányzik.

Kényszerű önfoglalkoztatás

A nem szokványos foglalkoztatási formák sok esetben első látásra előnyösnek tűnnek a munkavállalók számára, közelebbről nézve azonban a platformvállalatok gyakran kijátsszák a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokat, és annak érdekében, hogy kikerüljék az adókötelezettségeket és a kollektív szerződéseket, tudatosan és tévesen önfoglalkoztatóként sorolják be a munkavállalóikat.

Noha a jelenség nem új, és a döntéshozók már évek óta tudnak a problémáról, mindeddig nem sok történt a platformmunkások szociális jogainak védelmében. Éppen ezért – a Tisztességes Munka Világnapja alkalmából cikkében – közös uniós fellépést sürget Ludovic Voet, az Európai Szakszervezeti Szövetség elnöke a platformmunkások jogainak védelmében.

Felhívásában hangsúlyozza, hogy a platformvállalatok továbbra is kibújnak a munkavállalók és a társadalom iránti felelősségük alól, bizonytalanságot generálva, kockáztatva a dolgozóik egészségét és biztonságát, valamint kikerülve azokat az adózási és társadalombiztosítási kötelezettségeket, amelyeket más európai vállalatoknak tiszteletben kell tartaniuk. Míg a platformok azt állítják, hogy csupán „kapcsolattartó pontok”, valójában munkarendeket írnak elő a dolgozóiknak, akik nem egyenlő partnerek, hanem alárendelt helyzetben lévő, digitális eszközökkel ellenőrzött alkalmazottak, mutat rá Voet.

A Kolozsvárról Angliába kitelepült László, aki több platformvállalatnak is dolgozott már ételszállítóként és futárként, megerősítette: az Uber Eats vagy az Angliában népszerű Deliveroo dolgozóira, hiába nem alkalmazottak, nagyon szigorú szabályok vonatkoznak. Például nem utasíthatnak vissza meghatározottnál nagyobb számú rendelést, ha pedig néhány napot pihennek, az applikáció a felajánlott rendelések számának csökkentésével „bünteti” őket. Pedig elvileg egy önfoglalkoztató akkor dolgozik, amikor akar… Ugyancsak ide tartozik, hogy az Amazon Flex például megköveteli a dolgozóitól – akik, még egyszer, független vállalkozók elvileg –, hogy éjjel-nappal fogadják okostelefonjukon a vállalat képernyőüzeneteit (push notifications). Az üzenetek letiltása – akár szabadság idejére – a szerződés felbontását vonja maga után.

Miközben egyes platformvállalatok állandó készenlétet várnak el a dolgozóiktól, fenntartják maguknak a jogot, hogy munkát akkor adjanak, amikor akarnak. Ráadásul nem kell járulékot fizetniük a munkavállalók után, és a dolgozókkal kapcsolatos minden egyéb teher is kizárólag az utóbbiakra hárul. Ide sorolhatók mindenekelőtt a jármű- és üzemanyagköltségek, de ugyancsak az „olcsó” önfoglalkoztatás árnyoldalának számít, hogy nincs fizetett szabadság, illetve ha a dolgozó megbetegszik, nem számíthat táppénzre, és magának kell fizetnie a nyugdíjalapot, ha nyugdíjat szeretne kapni.

Ludovic Voet hangsúlyozza írásában, hogy a platformvállalatok problémája nem halogatható tovább, mivel ezek a cégek a mindennapok részévé váltak. Ez érvényes nemcsak a nagy metropoliszokra, hanem a kisebb vidéki városokra is, ráadásul a platformok kvázi monopóliumra tettek szert számos területen, kezdve az élelmiszerkihordástól a személyszállításon és újabban az oktatáson át az otthoni gondozásig.

A per megoldás lehet, de lassú

Európa-szerte mintegy 200 polgári pert indítottak olyan platformmunkások, akik úgy érezték, hogy jogtalanul kényszerítették őket bele az önfoglalkoztatotti szerepkörbe. Voet említést tesz néhány sikerről. Egy milánói bíróság úgy ítélte meg, hogy a különböző digitális platformok dolgozói nem tekinthetők alkalmi független vállalkozóknak, ezért át kell minősíteni őket munkavállalókká. Hollandiában nemrégiben egy bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Uber munkáltatónak minősül, tehát a munkavállalói az alkalmazottai, és érvényesíteni kell esetükben a taxisok kollektív szerződését.

Az ilyen perek ugyanakkor nehézkesek, költségesek és időigényesek, ezért az Európai Szakszervezeti Szövetség kéri, hogy uniós szinten zárják be a munkavállalók státusza körüli kiskapukat, ennek érdekében pedig alkalmazzák a „megdönthető vélelem” elvét. Ez azt jelentené, hogy a platformvállalatok dolgozóit alapesetben munkavállalókként kell kezelni – biztosítva a megfelelő egészségügyi és társadalombiztosítási juttatásokat –, hacsak a vállalat be nem tudja bizonyítja valakiről, hogy egy illető valóban egyéni vállalkozóként működik. Ez az eljárás a valódi önfoglalkoztatottakat is védené, hiszen őket magasabb díjakkal kell majd kompenzálniuk a vállalatoknak a munkavállalói jogok hiánya miatt – hangsúlyozza az Európai Szakszervezeti Szövetség elnöke.

Forrás: maszol.ro

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük