Hát veletek mi a jó qva anyátok van?

Hát veletek mi a jó qva anyátok van?
Megosztom

Amint azt jeleztük nektek, amikor elindítottuk a „Taxisok a védekezésért” csoportot, megkerestük a főpolgármesteri hivatalt. Tudjátok, azt, amelyiknek a feje most magához ragadta a hatalmat, mindenről egymaga dönt, miközben demokratának vallja magát, de diktátort játszik. Ja, és még mindig bünteti a parkolásért a home office-ban dolgozókat. Csak úgy.

Na, szóval írtunk neki, hogy sok hülye taxis INGYEN, SAJÁT ZSEBÉBŐL, TARTALÉKAIT FELÉLVE száguldozik a városban, hogy ezzel segítse a vírus elleni védekezést, azt, hogy az ápolónők, orvosok a vírussal való lehető legkevesebb érintkezés mellett a lehető leggyorsabban juthassanak be súlyosan beteg ápoltjaik mellé.

Kértük, adjanak ezeknek a taxisoknak a készleteikből maszkot, kesztyűt és benzint, mert enélkül NEM MEGY A KOCSI. Két nappal a levél elküldése után telefonált a kimondhatatlan nevű főpolgármester helyettes, akinek legnagyobb problémája az volt, hogy vezetnek-e ezek a taxisok menetlevelet. Hát nem, baszdmeg. Bevisszük dolgozni azokat, akik a ti barátaitokat, rokonaitokat is gyógyítják.

De ez még hagyján. Ma, érted, egy hét után, este fél tizenegykor felböfögtek egy adag szart, ezt a fércet hányták ide nekünk, és rajtunk keresztül nektek is. Szerintem köszönjétek meg nyugodtan a demokratikus pót-karácsonyi diktátornak és sleppjének. De csak miután kihánytátok magatokat.

És mindezt aláírta egy szerencsétlen hölgyemény, Kerpel-Fronius Gábor, Okosvárosért és Részvételiségért felelős főpolgármester-helyettes (amúgy ez mi a tököm?) nevében. Gondolom, verte a fejét a satuhülye kölyök, hogy valamit böffentsen már oda a bunkó taxisoknak.

Ez most nekik így sikerült. Vol.5. Ezeket még az ufók is visszadobnák, csak mentsük meg őket tőlük. És ezek vezetik a várost. Az okosvárost. Nagyon fasza!

Ja, és a hír, aminek nem fogtok örülni: most vágjuk el magunkat örökre és végérvényesen az önkormányzatnál, mert ezt a levelet most így, ebben a formában postázzuk nekik is. Vagyis nem vágtuk el, csak éppen mától úgy tárgyalunk velük, mint ellenséggel és nem ellenféllel. Mert ezt érdemlik, és azt, hogy rajtuk átgázolva érjünk el sikereket. Nektek és veletek!