Cím a képen…
„Az emberek attól való félelmükben, hogy nem tudják majd megkeresni kenyerüket, túlságosan érzékenyek minden olyan változással szemben, amely biztonságukat érintheti. Ez az érzékenység azonban valószínűleg nem egyszerűen az éhségtől való félelemmel, hanem ennél sokkal alapvetőbb dologgal van kapcsolatban.
Az ember minden cselekvésének speciális “háttere” van; a cselekvést ez a háttér határozza meg. Ugyanaz a kijelentés vagy gesztus, amely barátok között az uszodában egészen helyénvaló lehet, asztaltársaságban már illetlenné, sőt sértővé válhat. Az érzékelés, a megítélés és a megértés teljesen lehetetlen a vonatkozó háttér nélkül; minden esemény jelentése közvetlenül hátterének természetétől függ.
Kísérletek mutatták ki azt, hogy bármilyen percepció szempontjából mennyire fontos a háttér. Azt is kimutatták, hogy gyakran nem észleljük magát a hátteret, hanem csak az “alakot” vagy az “eseményt”. Ehhez hasonlóan minden cselekvés az egyén számára éppen az adott háttéren alapul. Cselekvésének határozottsága, döntésének egyértelműsége főként ennek az alapnak a stabilitásától függ, akkor is, ha az egyén ennek természetéről semmit sem tud. Az ember bármit tesz vagy bármit szeretne tenni, ehhez valamilyen alapra van szüksége, amelyen megvetheti lábát. Valószínűleg ez az elsődleges oka annak, hogy az embert miért érinti érzelmileg erősen az, ha ez az alap ingatag.
Az alapnak, amelyen az egyén áll, az egyik legfontosabb alkotóeleme az a szociális csoport, amelyhez az egyén “tartozik”.
Azt is tudjuk, egy-egy válság milyen módon változtatja meg az egyén viszonulását a csoporthoz, de fordítva, a csoport viszonyulását az egyénhez is. Hát taxisok esetében kb. így:
Hogy egy klasszikust idézzek, eszem, faszom megáll!
Nyakig ülünk a szarban mi, taxisok és a fuvarszervezők is, ráadásul még lötyög is ez a kurva trágyalé, de a fuvarszervezők még mindig nem képesek minimális önmérsékletre sem. Még mindig nem képesek legalább egy kicsit elgondolkodni azon, hogy változtatni kellene az eddigi hozzáálláson, és nem erőből kellene vezetni a céget. Sorban mennek ki az üzenetek, miszerint aki időben nem teljesíti az előre fizetendő tagdíjfizetési kötelezettségét, az bizony tiltásba fog kerülni. Még mindig nem képesek felfogni, hogy a napi 1-2 fuvarból, bruttó 5-10ezer forintból nem lehet kigazdálkodni még a csökkentett tagdíjat sem, csak úgy, hogy a családtól vesszük el a pénzt.
Az etikások folyamatosan ellenőrizgetnek, fenyegetőznek, önkéntesrendőri szerepjátékot játszanak, elélveznek, ha beleköthetnek valakibe és letilthatják.
Emberség? Összefogás? Ugyan már! Még ebben a csődközeli helyzetben is mosolyogva küldik a „halálba” a teljes kilátástalanságban lévő taxisokat. Maximális lojalitást várnak el miközben a millióikon, milliárdjaikon ülnek.
Eddig úgy voltam vele, hogy nem kell feltétlenül tönkremennie a fuvarszervező irodáknak, van létjogosultságuk a piacon. Mára ez kezd megváltozni bennem! Lassan kezdem szégyelni, hogy logó van a taximon!
Undorító, gátlástalan, szánalmas és egyben siralmas, amit csinálnak, ahogy képtelenek felülkerekedni a pénzéhségükön. Képtelenek a legkisebb mértékű emberségre még ebben a helyzetben is.”
Nem mi írtuk. Kolléga küldte. Tán kezd felébredni végre a taxis társadalom. Ja, nem. Inkább a csoporthoz tartozás élménye fejében pörköltet szállít nokedlivel, hogy meglegyen a szent takkdíjra való.