Se kérem, se köszönöm

Néha bizony előfordul, hogy az ember lustán szemez a hűtővel és azon kattog az agya, hogy milyen ínyencséget lehetne összedobni egy tojásból, fél üveg baracklekvárból és negyed doboznyi mustárból. Majd miután a Google keresőbe bepötyögte, hogy „mindmegette.hu” és „egyszerű receptek” szomorúan konstatálja, hogy bizony van, amiből még Sárközi Ákos és Rácz Jenő, a Konyhafőnök mélyen megbecsült Michelin csillagos séfjei sem tudnának túl sok mindent az asztalra varázsolni. Ilyenkor vagy nekivágunk egy kínkeserves bevásárló körútnak, vagy megadjuk magunkat, elővesszük a telefonunkat, megnyitjuk AZ applikációt és 40 perc múlva boldogan szaladunk a kaputelefonhoz melyben istenként csendül egy, a korgó gyomrunk zaját elnyomó hang: „Haló! Itt a futár. Meghoztam a rendelést.”

De vajon kik nyújtják át nekünk a Pizza Kinges dobozt? Kik várják az Oktogonon tömörülve, hogy címük érkezzen, miközben hátukon ott lóg a piros, kék vagy éppen zöld ételszállító táska? Kik hozzák az életmentő mekis sajtburgert a világ lerosszabb másnapjain? És vajon milyen szakmákból érkeztek azok, akik most a kaputelefon másik végén állnak?

Az ételszállítás koronázatlan királyai                                     

Érdekes jelenség ütötte fel fejét a koronavírus alatt. Bár Budapest utcáin eddig is hemzsegtek a futárok, a pandémia úgy tűnik, megsokszorozta számukat. Látszólag a munkájukat vesztett emberek mind elmentek valamelyik ételszállító céghez: a Wolthoz, a Bolthoz vagy a Netpincérhez.
Persze mindez csak feltételezés, legalábbis az volt egészen addig, amíg egy futárok által kitöltetett kérdőív alá nem támasztotta mindazt, amit eddig csak innen-onnan hallottam, illetve tapasztaltam. 100 ember töltötte ki kérdőívemet, közülük 73 % az elmúlt egy évben lett futár, a kitöltők 55 %-ának pedig a koronavírus közvetlenül szerepet játszott abban, hogy végül ezt a munkát kell csinálnia. Elbocsátások, leépítés, kényszerszabadság, cég megszűnés, munkahelybezárás. Nem kevesen veszítették el ilyen-olyan módon állásukat a pandémia következtében. Így a futárok sora még inkább bővült olyanokkal, akik a munkaerőpiac teljesen más területéről érkeztek.

A teszt kitöltői között volt fodrász, fotós, grafikus, Airbnb üzemeltető tulajdonos, színházvezető, színész, szakács, üzletvezető, diszpécser és persze nem meglepő, hogy rengetegen érkeztek a vendéglátás és a turisztika területéről is.
„A Börze étteremnél dolgoztam felszolgálóként, de a covid miatt létszámleépítés történt.
Azóta visszahívtak, de nemet mondtam. A futárkodást sokkal korrektebbnek érzem, mint a vendéglátást” – mondta Letícia, aki 2020 novembere óta dolgozik a Woltnál – „A párom biciklis futár, így jött ez az egész. Sokan rácsodálkoznak, hogy lány létemre biciklivel futárkodok, de én szeretem. Nagyon szabad az egész, jó, hogy akkor dolgozhatok, amikor akarok.”

De nem csak Letícia szereti a futárszakmával járó szabadságot: a kérdőív kitöltői között rengetegen ezt emelték ki legnagyobb pozitívumként. Meglepő, hogy csak 19% szeretne visszatérni régi szakmájához, amint lehetősége adódik rá, és a többség azt nyilatkozta, hogy szeret futárkodni, sőt van, aki jobban szereti, mint az előző munkahelyét.
„Ezelőtt szervező voltam az Argus filmkészítő cégnél, ami a koronavírus miatt szinte teljesen széthullott. Most a Woltnál és a Boltnál is vagyok. Nehezen vettem rá magam, de most már imádom. Olyan helyekre jutok el, amikre nem is gondoltam volna. Gyönyörű szép házakba vagy elképesztően modern épületekbe. Fotózom őket és azon gondolkodom, milyen jó filmeket lehetne itt vagy ott forgatni. Nem hagynám abba ezt a munkát akkor sem, ha lehetőségem lenne újra szervezőként dolgozni” – mesélte Petra, aki 2020 áprilisában kezdett el futárként dolgozni.
Nem ő az egyetlen, aki azzal szórakoztatja magát, hogy régi munkájához gyűjt alapanyagot. Viktor, aki főállásban színházvezető saját utazó színházánál, szintén inspirálódik a futárkodásból – „Annyi érdekes emberrel találkozom. Sokszor eszembe jut, milyen jó karakterek lehetnének egy színdarabban.”

Alja meló?                

Aki emberekkel dolgozik, sokféle szituációban keveredhet. Az egyik legnagyobb kérdés mindig az, hogyan viszonyuljunk a másikhoz. Ki hol áll a ranglétrán? Amikor elkezdtem kutakodni a témában, sok helyről hallottam, hogy az ételkiszállítás bizony „alja” meló. Rohangálás étteremből ki-be, lépcsőn fel-le, a megrendelők az applikáción keresztül csak tőmondatokban kommunikálnak – „hívjál fel” – se kérem se köszönöm. Persze a rossz élmény mindig jobban megmarad, de milyen érzések kavaroghatnak ilyen esetekben valakiben, aki nem is olyan rég még megbecsült szervezőként vagy színházvezetőként dolgozott?

Petra sokszor érzett már a megrendelők oldaláról degradáló viselkedést – „…főleg hozzáállásban, ahogyan kommunikálnak, abból érzem, hogy lenéznek. A borravaló is sok mindent elárul. Amikor kapok hetven forintot az megalázó, legtöbbször el sem veszem. Akkor inkább ne adjanak. Nagyon ritka, hogy négy-ötszáz forintot vagy akár egy ezrest kapunk.”
De nem csak megalázó, hanem furcsa helyzetek is születnek, Viktor például inkább ilyen esetekkel találkozott – „Volt, hogy valaki egy szál alsónadrágban nyitott ajtót. Ez számomra olyan szürreális.” – Idézte fel az esetet – „Nem azt szoktam érezni, hogy lenéznek a megrendelők, hanem inkább sajnálnak. Ezt nem igazán értem. Én szeretem ezt csinálni. Szoktam is viccelődni az egyik volt színházi kollégámmal, aki most szintén futár, hogy még sose kerestünk ilyen jól. Kétségtelenül nagyobb a hasznom, mint a színház világában bármikor.” – Viktor a Szabad Ötletek Színházát 2000-ben alapította. Ír, rendez, színészkedik, Magyarország neves kőszínházait is megjárta. Mégsem hagyná abba a futárkodást, inkább összeegyeztetné a két tevékenységet, amint ismét beindul a színházi élet. De nem csak a munkát, hanem a légkört is szereti, jól kijön új kollegáival. – „Rengeteg értelmes és sok diplomás ember is van a futárok között. Mérnökök, iparművészek, színészek és sorolhatnám. Jókat lehet velük beszélgetni egy-egy címre várva.

Szakma vagy nem szakma?                                                 

A futárkodást nem igazán szokás szakmának nevezni. Leginkább az a kép él az emberekben, hogy ideiglenes vagy másodállás, esetleg egyetem mellett végezhető keresetkiegészítés, amelyet 35-40 éves kora fölött legfeljebb csak kényszerből vállal valaki. Pedig ez a munka sem egyszerű, lehet jól és rosszul is csinálni és attól függően, hogy biciklivel, autóval vagy motorral végzi valaki, eltérő nehézségekkel kell birkózni napi szinten.
„Biciklivel az időjárással, autóval pedig a parkolási nehézségekkel kell megküzdeni. Bizonyos szempontból a motor a legjobb, viszont az nagyon veszélyes. Aki motorral megy, az repül mindenfelé” – mondta Zoltán, akinek a karantén kezdetével és a turisták eltűnésével meg is szűnt a munkahelye, hiszen Airbnb lakásokat kezelt a belvárosban. – „A pandémia kezdetekor pár hónapig nem dolgoztam aztán elkezdtem állásokra jelentkezni. Volt, hogy 1028. jelentkező voltam egy árufeltöltő pozícióba. Sokszor választ sem kaptam.
Aztán a fiam jelentkezett a Netpincérhez. Pár nap leforgása alatt elkezdett dolgozni. Jelentkeztem én is. Szeretem, de átmeneti megoldásnak tartom. Hiányzik a régi munkám.” – Zoltán ráadásul éppen egy tour guide vállalkozást indított volna, amikor itthon is felütötte fejét a koronavírus. Komoly piackutatást végzett és már a weboldal is elkészült, de a cég márciusi indulása meghiúsult. Egyelőre felfüggesztette a projektet, de a hosszú távú terve ennek a cégnek a felfuttatása.

„… hogy éppen melyik táskát veszem a vállamra.”

Aki futárnak áll általában több csapatban is játszik. Van, aki délelőtt kékben, délután pedig zöld színben rója az utcákat. A futárkodás valóban akkora szabadságot ad, hogy egyszerre lehet akár három ételszállító cégnél is dolgozni, párhuzamosan pedig más munkát vállalni vagy egyetemre járni. – „A Netpincérnél, a Woltnál és a Boltnál is dolgozom, mellette pedig egyetemre járok. Később majd a turisztika fejlesztési területén szeretnék elhelyezkedni.
A futárkodást addig csinálnám, amíg nem válik terhessé, míg ki nem zár valami más tevékenységet, ami fontosabb. Egyelőre nagyon jól tudom összeegyeztetni a dolgaim” – mondta Zsolt – „Aztán mikor hol megy jobban, az dönti el, hogy éppen melyik ételszállítótáskát veszem a vállamra.”

Csak egy munka

Változatos munkavégzés, érdekes kollégák és persze ami a lefontosabb: szabadság. Többek között ez a futárkodás. Bizonyos szempontból jobb, bizonyos szempontból rosszabb más munkáknál, de végső soron csak egy munka, amit nem kevesen még élveznek is.
Ahogyan az egyik megszólalóm, Viktor fogalmazott: „A koronavírus kezdetekor tehetetlen voltam. Most legalább választhatok, vannak lehetőségeim és a futárkodás az egyik közülük, ami olyan rugalmas, hogy nem zár ki más le   hetőségeket.”

Írta: Forgó Bettina