A Szent „Takkdíj” és társai

A Szent „Takkdíj” és társai
Megosztom

Lépjünk be egy taxi társasághoz. Kapunk matricákat, szabadjelzőt, esetleg tabletet, a szükséges mindenfélét. Ja, és a „kaukció”, azt el ne felejtsük!  Úgy nagyjából – társaságonként változóan – 50.000 – 200.000 Ft,- ráfordításával már viselhetjük is büszkén az adott nagy, híres és nagyon menő taxitársaság azonosítóit. Persze ezen felül jellemzően legalább két hét „takkdíj” is kötelezően befizetendő, mert csak.

Leadó, tagdíj – millió néven illetik azt a sápot, amit a társaságokhoz tartozó taxisok minden hónapban behordanak a fuvarszervező irodájába. Szerény számításaink szerint ebben a formában, mintegy 2-2,5 év alatt egy felszerelt – és még sárga is, bizony ám! – taxi ára marad a nagyságos fuvarkufárnál. Persze ezen felül ömlenek a kasszába a  pacsipénzek is, teljes mértékben számla, bevételi bizonylat és egyéb nélkül, ami egy másik történet. De mire is fizetik pontosan a leadót?

Azt már most, első körben érdemes elfelejteni, hogy a fuvarszervező cégek bármelyike is rendelkezne saját autóparkkal, azaz a matricáikkal ellátott autók az ő tulajdonukat képeznék, és a sofőrök teljes, bejelentett fizetéssel az ő alkalmazottaik lennének.  Ebben külön érdekesség, hogy a napjainkban hatodik évét ámokfutó fővárosi taxirendelet megálmodói és alkotói akkoriban még körülbelül a Főtaxi 1980-90-es évekbeli autóparkjaként gondoltak a taxitársaságokra. Úgy anblokk. De a sajtó jeles képviselői még a pár évvel ezelőtti Über tüntetések idején is nagyjából itt tartottak, de legalább a tények és a valóság őket sem nagyon érdekelte. Hogy jelen pillanatban gondolataik – megálmodók és sajtósok –  ez ügyben hol járnak, arról nincsenek információink.

Magánvállalkozóként is kevés taxis dolgozik, aki saját autóval jár, azok legnagyobb része bérli az autója rendszámát egy erre szakosodott cégtől, amelyik napi 2-4 órára be is jelenti. Persze a járulékokat a cégnek a taxis befizeti, nem a cég tejel utána, se adót, se járulékot, se semmit.

Nagyon sok fővárosi taxis magát az autót is bérli, de nem a fuvarszervezőktől, hanem erre szakosodott kisebb vagy nagyobb cégektől. (Bizony, napjainkra eljutott odáig a helyzet, a nagy, híres és tökéletes taxitársaságoknak felesleges macera a taxik üzemeltetése.) Ennek díja hetente fizetendő, változó összeg, de ritkán megy heti 50-80, azaz havi szinten 200-320 ezer alá.

Jelenleg Budapesten több taxis fuvarszervező cég is működik, a Főtaxi, a 6×6 taxi, a City taxi, az MB Elit taxi, a Taxi 2000, a Taxi 4, a Taxi Plus, Budapest Taxi, a Tele5, a Bolt (egykori Taxify), Taxim. A havi leadó összege mindegyiknél más, de átlagosan 100-120 ezer forinttal érdemes számolni. (Ja, igen, a repteres Főtaxisoknál ez azért jóval magasabb, és a pacsipénzes, zsebes leadó is több pár százas érménél.) No de mit kap ezért cserébe a taxis?

Szóval mint fentebb írtuk a felsorolást, egyrészt kap matricát és szabadjelzőt, az adott fuvarszervező logójával ellátva, azaz reklámozhatja ingyen a fuvarszervezőt. Persze erre azt mondják, hogy kap címeket, nem kell az utcán vadásznia az utasokat, és nem kell ácsorognia a drosztokon, amiért évente tejel a BKK-nak. Mondjuk az amúgy sem nagyon menne, mármint az utcai utasvadászat, hála az országimázs építő cikkeknek, melyben óva intenek az utcai leintéstől. Ázzál, paraszt, az esőben, de le ne meszeld a taxit, még akkor sem, ha rendelésre egyik sem küld kocsit. A droszt sem jobb, mert vagy civil autók garmadája parkolászik rajta, jobb esetben „csak” a turista buszok használják parkolónak, vagy utas le-fel pakolászónak, persze teljesen büntetlenül, vagy olyan helyen van, amerre a madár se jár, maximum a kutya hugyozza oldalba a táblát.

Szóval kap címet, a legnagyobbak – saját bevallásuk szerint – havi 130 ezer körülit adnak ki a telefonos és applikációs rendelésekből. Ez cégenként ezer taxival számolva (ismétlem, a nagy cégekről beszélek), nagyjából 130 címre jön ki autónként. Na persze mindenhol vannak csókosok, akik a zsírosabb címeket kapják, valamilyen ellentételezésért (pénz, kedvesség a diszpécserrel, a többit a – piszkos – fantáziákra bízom). Mivel a kiosztott címek nagy része nem borsos, Budapest-Záhony-Budapest fuvar, hanem sokszor nagymama kórházjárata ezer forintért, vagy „jajj, vigyen már haza a piacról, fiam” fuvar, esetleg „elviszel 500-ért, annyim maradt, részeg vagyok” utas, kiszámolható, hogy a címekből jó, ha a leadó és a pacsipénzek, no meg az előírt napi – néha napi kétszeri autótakarítás, mosatás – kijönnek. Az öltönyre, ingre, annak napi mosatására és vasaltatására már csak talán futja.
Persze ha naponta 15-16 órát kinn rohad a taxis, családi és egyéb életről lemond, nem nyaral, de legalább talál néha egy-egy kósza numerát valamelyik parkolóban, akkor futja neki kiflivégre is, miután kifizetett mindent, amit kötelezően ki kell. Ha pedig még ráhúz egy pár órát, alvás nélkül, és nem borul fel az Üllői út közepén, ha véletlen megcsíp egy reptéri kanyart (kifejezetten taxisbarát húzás a BKK részéről a csuklós buszok reptéri üzemeltetése. És nem, ne higgyétek, hogy amelyik turista felül a buszra, az egyébként nem menne taxival, és nem fizetne érte. Számos eset bizonyítja, hogy simán beülnek.), akkor talán, ismétlem, talán, pihenhet egy napot. Az már bizony nagy luxus taxiséknál!

Persze cserébe a taxis hordozhat magán, pontosabban a kocsiján, mindenféle reklámot. Emlékezzenek csak a vizes világbajnokságra, amikor az összes Főtaxi motorházteteje kék volt, csodaszép figurákkal ellátva virított mind. Persze külön rendeletmódosítással, csak a Főtaxira szabva, természetesen. Boldogan ragaszgatott mindegyik, hátha több fuvarja lesz ettől. Persze a reklámért kapott nem kevés pénzt a fuvarszervező tette zsebre, nem a taxis, aki, miután levette a reklámot, mehetett – saját pénzen – újra fóliáztatni (nem egy ilyen eset volt) a kocsiját. Ilyen feltételekkel érdemes ám hirdetéseket vállalni, nem?

Amit viszont garantáltan nem kap meg a taxis a pénzéért cserébe, az az érdekvédelem. A kutya nem áll ki érte, ha éppen fáj az évi 200-300 ezer forintos biztosítás, de akkor sem, ha beteg. Merthogy fizetni akkor is kell, ha kórházban van, ha nyaral, ha a bürokrácia útvesztőjében éppen két napot ügyintéz. Az autó bérleti díját, a rendszám díját, a bejelentés költségeit és ügyintézési díját, a takdíjat, mindent.

A leadó szent, sérthetetlen, összege sem szabadsággal, sem nyaralással, sem betegséggel nem csökkenthető. Még a végén felborulna a havi jól megtervezett matek! Ha sérelem éri a taxist – és most ne az extrém, bűncselekmény jellegű ügyekre gondoljunk -, a fuvarszervező nem segíti, nem küld neki ügyvédet (bár a mundért védendő, a napokban azért véletlenül ez is előfordult, emlékezzünk csak az Elit taxis Balaton Soundon történt kis afférjára, melyről azóta is mély a hallgatás). Ha önhibáján kívül baleset éri a sofőrt, nem támogatja a családját, de még a tagdíjtól sem tud eltekinteni arra az időre, de ugyanúgy ketyeg az autó bérleti díja, a biztosítás, és az összes, fentebb felsorolt költség. Belegondolt már valaki abba, hogy – csak a példa kedvéért – havi 3000 kilométer taxi üzemmód, és mondjuk 1500 kilométer saját használat esetén az 1500 kilométerre is az emelt díjas, taxi üzemmódra vonatkozó kötelező gépjármű felelősségbiztosítást fizettetik ki egy taxissal? Na, de ez megint egy újabb sztori…

Azért számoljuk ki, mennyi is az annyi. Ezer kocsival számolva a havi 120 ezres leadó testvérek között is 120.000.000 kemény magyar forint, minden egyes hónapban.

A fuvarszervező cég egyszeri beruházáskánt gondoskodott a technikáról (számítógépes rendszer, telefon, stb.)az irodai felszerelésekről, az applikációról, egyebekről. Ezeket nem kell havi szinten fejleszteni ( ha mégis, akkor külön sarcban összeszedik legfeljebb),  ugyebár, kemény összegekért. Ami havi kiadása van, az a székhely bérleti díja, rezsiköltsége, a diszpécserek munkabére és járulékai, (már ha vannak járulékai, mert ugyebár minimálbéres bejelentés a divat ebben az országban), a könyvelő cég kifizetése, és esetleg a tárhelyekért havonta is fizethet, bár évente szokás. A matricákért, szabadjelzőkért, tabletekért kemény pénzeket számol fel a taxisoknak, tehát ez a költség sem őket terheli, csupán akkor, amikor éppen legyártatja valamelyik cimbivel, töredék áron.

De a havi 120 milkából nem futja még a nyüves érdekképviseletre sem. Illetve de, a sajátjukra lásd …  pl. fémesen fénylő Metál elvtárs! Mondjuk érthető, hiszen kell a pénz a ház, a kocsik, a nyaralások havi fél- egymillás törlesztőjére a góréknak. A taxis meg dögöljön az utcán, hisz ebben a jól kiépült rendszerben a taxis csak egy szükséges rossz. Végül is valakinek csak el kell vinnie a tisztelt utast valahogy, valahova. De az már kit érdekel a pénz számolgatása közben! Nincs mit csodálkozni a szárnyaló bevételeken. Ha még nem olvasták, érdemes átböngészni eme cikket, beszédesek a számok. Nem kicsit, nagyon.

Taxis Terka