Nők és a taxi
300 nő kerül a taxik kormánykereke mellé – beszélgetés az első jelentkezőkkel
A női taxisofőrökről szóló írás először az Autó-Motor 1950/5-ös számában jelent meg.
Az újságokban s a rádióban napokon keresztül olvashattuk és hallhattuk a felhívást: az Autótaxi NV női gépkocsivezetőket keres!
– Megfogadjuk a Pártválasztmány határozatát – magyarázza Jágerszky
György, a taxivállalat forgalmi osztályának vezetője – s ennek
értelmében azokat a sofőröket, akiknek más szakképzettségük is van,
igyekszünk olyan helyre állítani, ahol ezekre a szakemberekre a termelés
előremozdítása végett nagyobb szükség van. A volán mellől ilyen módon
elkerülő gépkocsivezetők helyét akarjuk elsősorban nőkkel betölteni. Úgy
tervezzük, hogy már a közeljövőben 300 nőt alkalmazunk. A
jelentkezettek közül százat már be is hívtunk s ezeket az Autóműszaki
Intézet március 6-án induló tanfolyamán fogjuk kiképezni. A tanulás
költségeit teljesen a vállalat fedezi, megvásárolja a tankönyveket,
fizeti a vizsgadíjat.
Beszélgetésünk közben már össze is gyűlt a kis szobában a behívottak első csoportja. Sorban, egyenként ideülnek, szembe velünk, az asztalhoz, hogy beszéljenek valamit – magukról.
Először a „háziak” kerülnek sorra: két fiatal lány, aki a
taxivállalat íróasztala mellől szeretne a volán mellé kerülni. Az egyik
régi ismerősünk arcképét egy riport kapcsán már közöltük is az AUTÓ
hasábjain. Csala Csillának hívják és furcsa nevén kívül arról is
nevezetes, hogy ő volt az Autótaxi Szabadságharcos-csoportjában az első
női motorversenyző. Most is elsőnek kerül a neve a listára s erre
rendkívül büszke… Jelenleg gépírónő a kár- és baleseti osztályon, –
éppen olyan helyen, ahol a gépkocsivezetés kellemetlen oldalaival
ismerkedhetik meg.
– Éppen ezért tudok majd talán másoknál is jobban vigyázni – erősítgeti,
– mert látom, hogy aki betartja a szabályokat, annak nem történhetik
semmi baja. Ezt tanultam meg egyéves motoros tapasztalataim során, a
nyeregben is.
Csilla „csinált kedvet” a 19 éves Knézi Luciának is, a versenyiroda
titkárnőjének, hogy az írógépet cserélje fel a volánnal. Mosolyogva
mondja, hogy eredetileg varrónőnek készült, de úgy érzi: most találta
meg igazi hivatását.
Turcsik Piroskával már nem ilyen folyamatos a beszélgetés. Mintha
vizsgálóbíró előtt bűneiről kellene vallania, olyan nehezen mondja meg,
hogy jelenlegi foglalkozása: háztartási alkalmazott.
– Ne szégyelje, hogy dolgozik – bátorítja Jágerszky elvtárs, – nem olyan
nőket akarunk mi felvenni, akinek rúzsra meg púderra kellene a kereset!
Kiderül, hogy Piroska édesapját, aki állványozómunkás volt, éppen egy
autó gázolta halálra az országúton, 13 évvel ezelőtt. Nem maradt az
akkor 6 éves gyermekben gyűlölet minden autó iránt?
– Meg akarom mutatni, hogy az ember ura a gépnek és őrzője minden
embertársa életének – mondja határozottan. És mi meg vagyunk győződve,
hogy ebből a kislányból feltétlenül jó sofőr lesz!
Varga Erzsébet ül most hozzánk. Apja 67 éves, éjjeliőr. Erzsi tavaly
gimnáziumban érettségizett, orvos szeretett volna lenni. Ha kollégiumba
menne, nem tudna hazaadni a háztartáshoz, – hát ezért akar pénztkereső
foglalkozást vállalni. Mindig nagy kedve volt a motorhoz. De azért nem
adja fel a reményt, hogy folytassa tanulmányait. Egymásra nézünk az
osztályvezetővel, aki felcsillanó szemmel jelenti ki: „Mindenképpen
lehetővé tesszük, hogy továbbtanulhasson. A demokrácia senkitől se veszi
el a továbbképzés lehetőségét, sőt elősegíti azt. Majd igyekszünk olyan
beosztást adni, hogy közben az egyetemre is járhasson.”
Nem is hisszük, hogy e percben Varga Erzsébetnél boldogabb ember lehessen a Földön…
Hasonló problémája van Erdész Ibolyának is. Nyolc elemi után már
pénzt kellett keresnie. De most második éve a dolgozók gimnáziumába jár,
le szeretne érettségizni. Nem is akar más lenni, mint sofőr. Mégis:
többet akar tudni, mint a többiek. Talán egyetemre is jár majd azután.
– Az orosz nyelvet szeretném tökéletesen megtanulni, hogy mindennél
jobban megismerhessem a szocialista szovjet kultúrát. Hiszen a
szocializmus országának útmutatása és segítsége tette lehetővé, hogy a
nők egyenrangú emberek lehessenek a mi hazánkban is. Hogy kivehessük
részünket a termelés, a szocializmus építésének nagy munkájából az élet
minden területén, – akár a kormánykerék mellett is. Hogy tanítva és
példát mutatva, a férfiakkal egy sorban álljuk meg helyünket a békéért
folyó harcban.
Erdész Ibolya 3 hónappal ezelőtt, – a SzIT-ben végzett munkája alapján –
tagjelölt lett a Magyar Dolgozók Pártjában. És a gépkocsivezető-képző
tanfolyamon tanulással, a taxiban pedig majd versenymunkával akarja
kiérdemelni, hogy párttag lehessen.