Hatvan évvel ezelőtt jelentek meg a Volga taxik a pesti utcán
A budapesti taxiszolgáltatást az 1950-es években kizárólag a fővárosi tulajdonú Főtaxi végezte. A vállalatnak aránylag kevés, de nagyon sokféle autója volt. Az új évtized elején, 1960-ban a Szovjetuniótól új kocsikat vásároltak, amelyekről azt gondolták, hogy idővel ez lehet a fővárosi taxik alaptípusa. A Volga M21-nek végül nem sikerült ezt a szerepet betöltenie, tíz évvel később egy másik orosz autó lepte el a fővárosi utakat: a Zsiguli.
A II. világháború után a nagy múltú Autótaxi Rt.-t államosították, és az összes magánvállalkozást megszüntették. Az 1950-es években egyedül a Fővárosi Tanács tulajdonába adott Főtaxi kínált taxiszolgátatást a fővárosban.
A cégnek aránylag kevés autója volt, és az is sokféle. A kocsik között nagyon sok volt az úgynevezett kiskocsi, ilyenek voltak az 1947-ben beszerzett Renault-k, a később vásárolt Skodák és a Moszkvicsok. Az 1950-es években érkeztek nagyobb autók, Pobjedák, Warszawák és Wartburgok, de ezek egy része nem vált igazán be a Főtaxinál.
A sok típus fenntartása nem volt egyszerű, ezért 1960-ra a régi Renault-kat, a Skodákat, de még az 1957-ben vásárolt Wartburgokat is kivonták a forgalomból.
Ráadásul 1960-ban a Főtaxihoz új, nagy, modern autók kerültek. Az Esti Hírlap 1960. október 9-én így számolt be az új típus érkezéséről:
„Volga taxi fut a pesti utcán. ötven modern kocsit kapott a Kerepesi úti vállalat. Harminc autót ebből a városi forgalomban járatnak, húszat pedig Vidéki bértúrákra szánnak. A szovjet kocsi motorja erős, megbízható, könnyen bírja az emelkedőt. Az új típus karosszériája ízléses, ülése kényelmes. Nagykocsi, a vezetőn kívül négy utast fogad. Ilyen autóban élvezet az utazás.”
Az 50 új autó közül nem mind kapott fekete-sárga pepita csíkot, volt közöttük bérautó, amelyeket akár esküvőre is ki lehetett bérelni, óránként 52 forintért, ami akkor jelentős összeg volt.
De milyen autó is volt a Volga M21 típus? Akkoriban, 1960-ban nem volt rossz vagy elavult autó, ezt az is bizonyította, hogy 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon fődíjjal tüntették ki. Nagy jármű volt, az önhordó karosszária öt embert kényelmesen tudott szállítani, ráadásul nagy csomagtartóval is rendelkezett. A 2445 köbcentis motor 70 lóerőt tudott leadni, amely egy három fokozatú, szinkronizálatlan sebességváltón keresztül adta le az erejét.
Az autó nem egy konkrét nyugati típus másolata vagy licence volt, az oroszok saját tervezéseként született meg, bár formatervében visszaköszönnek az amerikai autók, elsősorban az 1955-ös Ford Mainline vonalai.
A Főtaxi autóállománya ebben az évben már 900 járműre emelkedett, tehát az 50 új autó csepp volt a tengerben, de mindenképp minőségi javulást jelentett. A Főtaxi más módon is megpróbálta javítani a szolgáltatásait, ekkor a peremkerületekben több új, telefonnal is felszerelt alállomást átadtak.
A Főtaxinál ezt követően mindenképp növelni szerették volna a Volgák számát, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságában 1962 augusztusában tárgyalták a II. ötéves terv fővárosi közlekedést érintő feladatait, és az előterjesztésen ezt olvashatjuk:
„A személyszállítás kulturáltságának javítása érdekében növelni kell a járműállományt, az autóbuszokat 400 darabbal, a taxikat legalább 350 darabbal azzal, hogy az alaptípus „Volga” legyen. A különleges igények /esküvő, stb./ kielégítésére 10 db Sirály autótípust kell forgalomba állítani.”
Pár évvel később, 1964-ben pedig úgy számoltak, hogy az évtized végéig 1900 darab Volga taxit szereznek be.
A következő évtizedben ennek ellenére nagyon jelentős kapacitáshiánnyal küzdött a taxivállalat, ennek folyamán 1967-től nem szállítottak csomagokat, nagyobb háztartási gépeket, és az 1960-as évek végén volt olyan év, hogy 200 000 megrendelést nem tudtak teljesíteni.
Az autók száma nem nőtt jelentősen, 10 évvel később Budapesten pontosan 293 darabbal több taxi futott, mint 1960-ban. A legtöbb autó a Szovjetunióból jött, 1949 és 1970 között 860 Pobeda, 1400 Moszkvics és 860 darab Volga gépkocsit vásároltak a fővárosi taxiközlekedés részére, azaz összesen 3120 autót, és ezek jelentős részen nem Volga volt, hanem a sokkal kisebb Moszkvics.
Elég változatos volt tehát ekkor is a budapesti taxik képe, hiszen ezek mellett voltak itt az 1950-es évek formavilágát idéző lengyel Warszawák, és modern „kocka” Polski Fiatok is.
Az 1960-as években úgy számoltak, hogy Budapesten akár 2500-3000 autónak is lenne munkája. A Főtaxi 1968-tól ismét konkurenciát kapott, a Volán indította el a taxiszolgáltatását Budapesten, sőt ez a cég rövid ideig Zastava 750-es kisautókkal, női vezetőkkel „minitaxikat” is üzemeltetett.
Végül tehát nem a Volga lett a meghatározó autótípus a Főtaxinál. Az új formavilágot már az 1960-as évek végétől a „Nagy Polski”, a Polski Fiat 125-ös képviselte, de a valódi egységesítést az 1971-től megjelenő Zsigulik (Ladák) hozták el a Főtaxinak. Ez volt a Fiat 124-es orosz viszonyokra áttervezett változata, amelyből 1971 és 1979 között 10 ezer (!) darab került a Főtaxihoz.
Igaz, 1982-től megjelentek a magántaxik, amelyek változatos autóparkkal növelték a versenyt a budapesti taxis piacon.
Forrás: pestbuda.hu / Nyitókép: Volga taxi 1964-ben (Fotó: Fortepan/Képszám 50622)