Freelancer történelem

Külföldiül értők és olvasók számára ismerős lehet a „freelancer” szó, amivel az angol nyelvben a szabadúszó, általában a kreatívnak mondott területeken tevékenykedő munkavállalókat jelölik; azokat, akiknek nincs állandó munkáltatójuk, s akik munkaerejüket a szabadpiacon eseti jelleggel értékesítik. Freelancer (vagy freelance) lehet újságíró, tolmács, de akár tanár, fordító vagy marketingtanácsadó is.

Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy a kifejezés katonai eredetű. A középkorban a lovagok általában egy-egy uralkodó vagy hűbérúr szolgálatában álltak, akinek zászlaját a csatákban vagy a lovagi tornákon a megkülönböztethetőség érdekében lándzsájukra (angolul: lance) tűzték. Persze nonkonformisták akkoriban is voltak: ők egyfajta zsoldosként időről időre munkáltatót, főnököt váltottak, s két alkalmazotti időszak között lándzsájuk végén nem lobogott semmiféle színes rongy, amivel függetlenségüket hirdették. Az ő lándzsájuk tehát szabad (angolul: free) volt.

A szót ebben a kontextusban állítólag 1820-ban Sir Walter Scott használta először a 12. század végén lejátszódó Ivanhoe című regényében, de vannak, akik szerint 1809-ben jelent meg először nyomtatásban egy Thomas Brown nevű szerző történelmi művében. Bárki volt is az első, mai jelentése is több, mint százötven éves: az angol köznyelv az 1860-as évek óta használja, az Oxford English Dictionary pedig 1903-ban vette fel a hivatalos szójegyzékbe.

Forrás: tiborublog