Woltból Boltba – avagy a szakma koreaijai
Nem is olyan régen megjelent a hír, hogy Magyarországra indiai női sofőrök érkeznek, akik ha minden akadályt teljesítenek, havi közel 700 ezer forintos munkabérért kamionsofőrként róhatják az utakat. A dán Baton Transport magyarországi leányvállalata, a Baton Transport Hungary és egy civil szervezet Indiában toborzott kamionsofőröket, kifejezetten a nők körében. Azt írták, hogy jelentkezőkből nem volt hiány, de a szigorú feltételrendszernek nem mindenki felelt meg, ugyanis a jelentkezés feltételei többek közt az általános iskolai végzettség, az angol nyelvtudás és korábban sofőrként szerzett tapasztalat is szerepelt. A hírek szerint szeptember második felében érkeznek az indiai nők Magyarországra, hogy megtanulják a jobbos közlekedést, valamint abszolváljanak néhány vizsgát a munkakezdés előtt. Ha a sofőr jelölt sikeresen teljesít, akkor kétéves, meghosszabbítható szerződést kap, ez alapján pedig heti öt napot kell vezetnie, napi kétszer 4,5 órás ütemben, melyért a fizetése havi 1800 euró, azaz körülbelül 687 ezer forint.
Ha körülnézünk a városban, láthatjuk, hogy a Wolt futárok között már igen szép számban hemzsegnek az afrikai és ázsiai országokból érkezettek. Persze, tudjuk, mindegyikük egyetemista, aki másodállásban teker egész nap, ezért nincs ideje bejárni az egyetemre. Igaz, java részük magyarul sem tud, de hát egy futárral amúgy sem eszmét szeretnénk cserélni, elég, ha kihozza a kaját, és nem köp bele, ha nem elég a jatt.
És hogy mindez miért érdekes? Nos, azért, mert anno, nem is olyan régen a Bolt a Wolt éléről importálta a sokszor veretes baromságokat nyilatkozó Sabjányi urat, no de nem csak a Szilágyi lány seggének megmentése érdekében, sőt, leginkább valami nagyon másért. Sabjányi a Woltnál csodásan kiépítette az import – még véletlenül sem migráns hátterű, mert azt a kormány nem kedveli – munkások hadát, ennek köszönhetően pedig a futárok díját jócskán le is nyomta. Ami egykoron 900 forint volt, az ma már csak alig 650, de van, akinek ennyiért is megéri. No, nem a magyar, egyéni vállalkozónak, sokkal inkább a futárszakma „koreai” tekerőinek. Mert ugye, ha diák megy futárnak, akkor azt a diákmunka szövetkezeten keresztül intézi, leginkább adózási kérdések miatt ez ideális nekik, ám a harmadik országbeli Wolt futárok esetében egy cégbe három-öt ember van bejelentve, és egyik cég sem diákmunka szövetkezet. Ugyanúgy prosperál a rendszer, mint a Bolt alá beépített autókiadós dobós cégek, ahol szintén nagyjából ilyen létszámú, kétórás minimálbéres bejelentéseket láthatunk.
Ezt a rendszert pedig Sabjányi építette ki, mégpedig igen jól – bebizonyosodott ez a KATA tüntetéseken is -, tehát ne legyen kétséges, mi a feladata a Boltnál. Egyelőre, a létszám felduzzasztására teljesen jók a brazil gépsorok, Nógrádból, Borsodból, Szabolcsból importálva. Ráadásul, ha ők nem felelnek meg – értsd: megbuknak -, könnyű pótolni őket, hála a partner autós iskoláknak, ahol viharos sebességgel lehet vizsgát szerezni akár fél analfabétáknak is -, és/vagy rá lehet ültetni a taxizásból kihullott, de a céges körökben tartott illegális viber-übernek kiadott autókra. De hát az ázsiai és afrikai munkavállalók sokkal olcsóbbak, szóval nem árt kiépíteni ezt a vonalat, lehetőleg mihamarabb, hiszen a több jutalék még több bevétel, ráadásul teljesen adómentesen, dubai, ír és egyéb cégek számláira.
Bár a törvények rendelkeznek a harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatásáról, hiszen az nem történhet a magyar munkavállalók kárára, de hát tudjuk, a Bolt mestere a kiskapuk megtalálásának és a törvények, rendeletek saját szája íze szerinti alkalmazásának, lehetőleg minél nagyobb káoszt teremtve, felesen és trükkösen alkalmazva jogszabály pontokat, nehogy valaki kibogozhassa. Nem különb ebben a Wolt sem, tehát érthető, miért onnan kellett embert importálni az újabb trükk kivitelezésére. A Bolt az adók kijátszásában, Sabjányi a munkerőpiaci kérdésekben, pontosabban kiskapukban profi. Jó így ez a páros, bár tény, hogy ha és amikor ez bekövetkezik (és korábbi cikkünkből látható, a folyamat elindult, a főpróba megvolt), a brazil gépsor mehet vissza napszemüveget árulni. És ennek nem biztos, hogy örülni fognak.
Arról pedig csak igen halkan emlékezzünk meg, hogy jó pár autós suli igencsak preferálja, hogy angolul lehessen náluk taxis vizsgát tenni. Vajon mi célból ez a nagy lobbi? Ugye, nem kell rá válaszolnunk?
Arról se feledkezzünk meg, hogy Sabjányi azt nyilatkozta, betolva a köztudatba, hogy kétezer taxi hiányzik a fővárosból. Ez azért így igencsak erős, barokkos túlzás. Bár tény, hogy a pandémia előtt közel 7000 taxi volt Budapesten, de már ez is nagyon sok volt, semmi nem indokolt ekkora taxi létszámot. A pandémia alatt sokan elhagyták a szakmát, és csak kevesen tértek vissza. Jelenleg olyan 5-5,5 ezer körül mozog a taxisok száma, ami nagyjából ideális lenne a fővárosban, ám tudjuk, hogy a Boltnak sok taxis kell, akik lehetőleg fejenként kevesebb fuvart tudnak teljesíteni, így magasabb a leadó százalékuk. Nekik a bevétel a fontos, nem a taxis jóléte. Ezért hiányzik tehát Sabjányi szerint a kétezer taxi, amit csodásan ráver a korábbi állapotokra, „elfeledkezve” arról, hogy már az is indokolatlanul magas létszám volt. És hát tudjuk, hogy harmadik országból csak és kizárólag akkor lehet munkaerőt importálni, ha arra magyar munkavállaló nem jelentkezik és/vagy nem alkalmas. Márpedig az alkalmasságot a Bolt esetében ugyan ki állapítja meg, ha nem ők, vagyis az a mesterséges intelligencia, amit ők fejlesztenek a lehallgatások által, amiről az utast persze elfelejtik tájékoztatni.
Szóval: a taxizásban nem létező fordított ÁFÁ-n keresztül, szabálytalanul felépített Bolt birodalom jól láthatóan csak szükséges rosszként használta és használja a magyar taxi sofőröket, hatékonyan leépítve az egyéni vállalkozókat – amiről a Boltosok is tudnak, és sokszor panaszkodnak. Lehet tehát felkészülni az olcsó, harmadik országból importált munkaerőkre, és felkészülni a Taxi című film videójában látható jelenetre Budapest utcáin is. Kérdés, melyik, egyébként a családjáért és az életkörülményeiért dolgozó taxisofőr fogja tudni felvenni a versenyt a minta alapján láthatóan nulla-huszonnégyben, váltott munkaerővel dolgozó, olcsó sofőrökkel. Nézzük a matekot.
Először, a kezdetekben a Bolt észt anyacége, még Taxify-s lánynevén utalt anyósnak, apósnak, tántinak, ángyinak, bárkinek, akit a sofőr megadott, és bármilyen, bárhol, bármely országban vezetett számlára. Aztán lett Bolt, nőtt a gyerek, most változott a rendszer, és a kártyalehúzóban van a trükk, valamint szeretik a Revolut számlákat, amik azért – még ha tud is róla esetenként végrehajtani a NAV – nehezen ellenőrizhetők, lévén szintén jó messze találhatók. Most pedig jön Sabjányi találmánya: külföldi, harmadik országbeli munkavállaló, minimálbérrel bejelentve, a jutalék meg a NAV kikerülésével megy, egyenesen Észtországból bantuföld bankjába. Mivel a Bolt utazásmegosztó, és nem taxis cég, mindezt a kutya se ellenőrzi.
Persze emlékezzünk meg a történetben a Fővárosi Önkormányzat és a BKK szerepéről is, akik hathatós közreműködésükkel nem csak hagyták, de támogatták és segítették a jelenlegi, a szabályozásokkal köszönőviszonyban sem levő Bolt rendszer kiépülését és működését. Külön emeljük ki tolómérceszemű bandzsa hajna természetesen teljesen önzetlen és mindenféle alantas anyagi érdektől mentes szerepét az ügyben.